Az oldalon jelenleg regisztrációs stop van érvényben!

részletek itt
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Ha segítség kell...
Latest topics
» Kivel is játsszak?
Vas. Aug. 18, 2013 8:58 am by Gareth

» Dante (Pokla) lakása
Vas. Aug. 11, 2013 3:12 am by Dante

» Avatar, aláírás
Kedd Aug. 06, 2013 4:36 am by Leah

» * Vienne
Kedd Aug. 06, 2013 3:12 am by Leah

» Könyvtárak - Stanford
Kedd Aug. 06, 2013 2:15 am by Ivy Lockheart

» Amelia Lane lakása
Szomb. Aug. 03, 2013 9:50 am by Amelia Lane

» Walenthyn Bennet lakhelye
Vas. Márc. 24, 2013 10:46 pm by Agrael

» Sakáltanya bár és szórakozóhely
Szer. Feb. 13, 2013 9:37 am by Chris

» Szószaporító
Vas. Dec. 23, 2012 1:55 am by Vienne


Mikael Bjurman

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Mikael Bjurman

Témanyitás  Mikael on Vas. Márc. 06, 2011 8:42 pm

Mikael Bjurman


Név: Mikael Bjurman
Születési hely, dátum: 1980. 02. 02. Svédország
Kor: 31
Kaszt: Halandó
Lakhely: San Francisco, Belváros
Foglalkozás: Kriminológus, kriminálpszichológus, „detektív” (ráragasztott gúnynév, amivel gyakran ő maga is él, amikor megkérdezik mi a foglalkozása), író. STÜVIK (tanácsadó)
Fegyver, varázseszköz: -

Jellem
(Mikael Bjurman – A XXI. századi detektív, írta Kate J. Emerton és Jürgen Sanander)
(Részlet)
[…]
- Egy csavaros észjárású zseni, korunk Holmes-a, Poirott-ja. Gyakran illetik önt ezekkel a jelzőkkel. Mi a véleménye ezekről?
- Volt egy rész a Mickey egérben - nem tudom szokta-e nézni, én személy szerint szeretem - amiben Mickey egy újságíró volt. Ez alapján hasonlíthatom önt Mickey-egérhez? – Kérdi halvány mosollyal.
- Nyilván nem. De az, hogy ön egy zseniális nyomozó, az tény. Nem várom, hogy reagáljon erre, lévén közismert szerénységéről.
- A szünetből arra engedek következtetni, hogy mégis vár valamiféle reakciót. Nem gondolja, hogy zavarba ejtő, hogy nem azt mondja, amit szeretne?
- Sajnálom. Tehát beszélne kicsit magáról?
- Elmondom, hogy én hogy vélekedek magamról, ami természetesen teljes egészében puszta fikció lesz, lévén minden objektivitást mellőzni fogok. Ha úgy érzi, hogy valami nem egyezik azzal, amit megtudott rólam, akkor megkérem rá, hogy azonnal vágjon közbe. Csak a tisztánlátás végett. Rendben?
- Ez… nos, ez merőben szokatlan, de rendben.
- Tehát, gondolom tudja, hogy szeretem a rejtélyeket és a rejtvényeket. E nélkül nem valószínű, hogy a pályán lennék. Sokan kérdezték miért nem lettem rendőr. Erre igen egyszerű a válasz, nem vonz a bűnüldözés, a lövöldözés és a kaland. Ne értse félre, megvannak a magam kalandjai, de ezeket jobb szeretem fejben megélni jellegükből kifolyólag. Nem vagyok az a típus, aki vásárra viszi a bőrét, még ha a halál mint olyan nem is rémiszt különösebben…
- Elnézést, hogy ezen a ponton közbeszólok…
- Csak tessék, felhatalmaztam.
- Tehát, hogy nem rémiszti a halál. Az egyik forrásom azt mondta – ezt felolvasnám - : Mikael Bjurman a leggyávább ember, akivel valaha találkoztam és nem mellesleg a legjobb színész is egyben.
- Hát ez igazán megtisztelő Randolf-tól. – Mikael nevet – De már gimnáziumban is kicsaptak a színjátszó körből. Úgy vélték túl hideg vagyok ahhoz, hogy képes legyek a lelki alkatomtól eltérő karaktereket eljátszani. Úgy vélem az a diagnózis tökéletesen illik rám.
- Talán az zavarhatja meg az embereket, hogy maga a könyveiben leírtak ellenére is mindig higgadt maradt, szinte sosem olvashattuk azt, hogy félt vagy akár megijedt volna. Ez talán valamiféle fal, amivel körbeveszi magát?
- Rengeteg falat építettem magam köré, de speciel a félelem ellen nincs ilyen. Az mindig ott van, pusztán vérmérséklet kérdése, hogy ki hogyan reagál rá. Van, aki sikoltozva elmenekül, én személy szerint megfontoltabb, körültekintőbb és lassabb vagyok ilyen stresszhelyzetekben. A tisztán látás is lehet érzelmi reakció.
- És mit szól ahhoz, hogy hideg svédnek titulálják?
- Helyeselni szoktam. Bár megjegyezném, hogy semmi problémám a meleg svédekkel. – Mikael elmosolyodik, én magam jót nevetek a viccen.
- Tudja, hogy nem így értettem.
- Oh, hogyne. Tehát hideg svéd… Fogalmazzunk úgy, hogy érzékeny vagyok, de csakis a racionalitás és a célszerűség talaján. Engem is meg lehet sérteni, nekem is fájnak dolgok, de nem fogok megkönnyezni egy út szélén fekvő Bambit például. Ha érti, hogy értem.
- Azt hiszem igen…
- Akkor megpróbálok máshogy fogalmazni. Feleslegesen nem szoktam érzelmes lenni, mások előtt meg végképp nem. Ez alól kivétel, ha célom van vele. Így megfelel?
- Igen, értem már. Ahogy beszélgettem az ismerőseivel egyébként – nem tudom helyesen-e, avagy sem -, de azt szűrtem le, hogy nincsenek igazán barátai. Hogy viszonyul az emberekhez?
- Úgy, ahogy ők viszonyulnak hozzám, de azt azért megcáfolnám, hogy nincsenek barátaim. Az tény, hogy egyikükre sem bíznám rá az életem, de egy sörre mindig az övék vagyok… még ha én magam jobban szeretem a whiskey-t is. Önfeláldozás… nem erről szól a barátság?
- Hát szigorú értelemben…
- Szigorú értelemben mindannyian a fáról jöttük, nemrég találtunk rá a tűzre és szavakat alkottunk jelentésekkel. Szerintem ne definiáljuk.
- Ön minden körülmények között kimondja, amit gondol, igaz?
- Rossz szokásom, de bízok a szöveg szerkesztőjének varázslatos tehetségében, amivel kiszűri a számára nem tetsző részeket a kész műből.
[…]
(Az interjú készítője Kate J. Emerton, az interjú alanya Mikael Bjurman)

Megjelenés
(Mikael Bjurman – A XXI. századi detektív, írta Kate J. Emerton és Jürgen Sanander)
(Részlet)
[…]
- Jól tudom, hogy ön együtt élt Mikael Bjurmannal, igaz?
- Így igaz.
- Szerelmes volt belé?
- Igen, az egyetem óta.
- Lehet, hogy a kérdés kissé indiszkrét lesz, de mit szeretett benne?
- Úgy kérdezi, mintha olyan elképzelhetetlen lenne, hogy vonzónak találtam. – Erin Hagel elneveti magát. – Ön is találkozott vele és ön is nő. Valószínűleg önnek is feltűntek a mélykék szemei.
- Csak a szemei miatt?
- Dehogy. Ő egy nagyon vonzó férfi a maga nemében. Nem egy görög isten, a barna hajával, átlagos magasságával még csak nem is egy svéd mintapéldány, de a mosolya elragadó, sokat sejtető… akárcsak az egész ember.
- Mit gondolt róla, amikor először találkoztak?
- Hogy titokzatos, rejtélyes és sokkal többet tud, mint amennyit mutat. Pedig jobbára átlagos, de amikor ránéztem és visszanézett rám… olyan nyugodtnak és határozottnak tűnt. Ez valahogy árad belőle.
- Értem. Egyik általam megkérdezett személy azt mondta: Erin szedte rendbe Mikaelt. Ön szerint ezt hogy érthette?
- Szerintem ő már előttem is felettébb… rendben volt. Talán a szó hétköznapi értelmében tényleg „rendbe szedtem”, vagy inkább rendre neveltem, ha egy felnőtt embert lehet még nevelni. Sarkalatos példa lesz, de igaz. Mielőtt megismerkedtünk, hat éve ugyanazt a már foszlott kabátot viselte, volt három elnyűtt pulóvere, amiket váltogatott. Azt hiszem én egy kicsit kommerszebbé tettem, vagy… lefaragtam a csodabogárságából, ha szabad így fogalmazni. Átlagos csövesből, átlagos, szociálisan vállalható személyt faragtam.
- Úgy véli ezzel jót tett neki?
- Mikor külön váltunk nyolc pulóvere volt, szólt, ha kiszakadta kabátja és újra volt szüksége és időnként rendet rakott maga után. Szerintem jó hatással voltam rá, de ezt igazán nem az én tisztem eldönteni.
[…]
(Az interjú készítője Kate J. Emerton, az interjú alanya Erin Hagel)

Előtörténet
(Mikael Bjurman – A XXI. századi detektív, írta Kate J. Emerton és Jürgen Sanander)
(Részletek)
[…]
- Ha jól tudom gyerekkorában elég sokat kellett nélkülöznie.
- Attól függ, mit nevezünk nélkülözésnek. Ha visszagondolok, én nem érzem, hogy bármi hiányzott volna az életemből. Tény, hogy nem vetett fel minket a pénz, hiszen anyám óvónő volt, apám pedig a közeli múzeumban őr, egyik sem éppen egy sikerszakma, de hogy nélkülöztem volna…
- Az egyik tanára szerint alultáplált kisfiú volt.
- Áh, most sarokba akar szorítani. Cseles. – Mikael elmosolyodik. – Jó, nem volt meg mindenünk ez tény, de a szüleim, ha anyagilag nem is tudtak nekem valamit megadni, kárpótoltak érte nevelésben és szellemileg. Például édesapámmal gyakran találtunk ki különféle rejtvényeket egymásnak, vagy logikai feladványokat, esetleg sakkoztunk. Ő egy nagyon intelligens ember volt, egyetemet végzett matematikus, csak éppen nem tudott elhelyezkedni a szakmájában. Ez azért hozzátartozik a magyarázathoz.
- Igazából megválaszolta a következő kérdésemet…
- Egy lépéssel ön előtt járok. – Halvány mosoly jelenik meg Mikael arcán.
- Ez nem lep meg.
- Maga hízeleg. Nem vagyok gondolatolvasó.
- Rendben, tehát már tudjuk, hogy hogyan kötődök a megoldhatatlannak tűnő rejtélyekhez. Ugyancsak a tanára azt is mondta, hogy, idézem: Áldott jó gyerek volt a kis Mikael és kiemelkedett tanulmányait illetően a kortársai közül.
- Erre nem reagálnék. Nem érzem szükségét. – Mikael zavartan dobol ujjaival a térdén.
- Ön hogy élte meg az kisiskolás éveit?
- Valószínűleg önnek is volt annak idején egy stréber osztálytársa, akit pusztán azért közösítettek ki, mert jól tanult, esetleg szeretett is tanulni. Sőt, attól tartok mindenkinek volt ilyen élménye. Én voltam az a srác, persze ezt áttételesen értem. Az élet furcsa fintora, hogy most mégis rólam készül egy könyv, nem de?
- Valóban… vagyis én nem így nevezném.
- Maradjunk annál, hogy ön kérdez, igaz? Mielőtt még sarokba szorítom.
- Megköszönném. Tehát kitűnően végzett az elemi iskolában és a helyi gimnáziumban folytatta a tanulmányait.
- Pontosan. Azt hiszem ezzel sokan mások is így vannak.
- Igen. Esetleg részt vett valamilyen közösség munkájában a gimnázium alatt.
- Munkának alig nevezném, de a sakk-klub tagja voltam és a színjátszással is megpróbálkoztam. Ez utóbbihoz nem mutattam túl sok tehetséget.
- Az utolsó évében pedig sajnálatos tragédia árnyékolta be az érettségit, ha jól tudom. Mi volt ez?
- Nem az egész érettségit árnyékolta be, hanem csak az enyémet. Édesapám eltávozott, szívrohama volt. Mindig is mondta neki anyám, hogy az a nagy szíve fogja egyszer a sírba vinni. Az élet iróniája.
- Nos, sajnálom. Mindenesetre az érettségit is kiváló eredménnyel teljesítette. Ez után jött a Svéd Egyetemen a kriminalisztika szak. Felmerül a kérdés, hogy miért pont ez?
- Néztem a szakokat és ezen megakadt a szemem. Igazán nincs nagy története. A többi helyen a matematikát jelöltem, de úgy fest a sorsnak más tervei voltak velem.
- Elnézést, ön hisz a sorsban?
- Nem. Mi irányítjuk az életünket, ez csak egy szófordulat volt.
- Értem. Ezek szerint nincs különösebb oka a kriminalisztikának. Megbánta, hogy mégsem matematikát tanult?
- Annak idején igen. Borzalmas maszlagnak tűnt az egész, rémesen untam. Aztán megbarátkoztam vele, végül megszerettem és most már semmi pénzért sem cserélném el a diplomámat egy alkalmazott matematikusira. Amíg viszont fasírtban voltam a választott szakmámmal, addig ember még úgy nem szenvedett rossz döntés miatt, mint én.
- Mégis meghozta a gyümölcsét a szenvedés. Most viszont nem tudom, hogy időrendben menjünk tovább, vagy fejezzük be az egyetemen a magánéleti vonalat.
- Karrier-magánélet, látom nem csak számomra dilemma. De mondom a magánéletet. Az egyetemen ismerkedtem meg egy Erin Hagel nevű kisasszonnyal. Fiatal titkárnő volt az iskola tanulmányi osztályán. Először csak a külseje fogott meg, mint sok csoporttársamat, nem véletlenül merültek fel a problémáink, amiket csak ott tudtunk orvosolni. Amíg pedig várakoztunk, hogy beengedjenek minket, persze fűztük Erint. Innentől pedig már nem olyan bonyolult a történet. Engem választott és összeköltöztünk.
- Ms. Hagel azt mondta, hogy ön próbált a legkevésbé agresszívan a közelébe férkőzni, ezért is figyelt fel önre.
- Az én fegyverem a passzív agresszió. – Mikael elmosolyodik.
[…]
- Ha jól tudom, az első esete még az egyetemen volt.
- Igen, bár az még nem volt kifejezetten az én esetem. Találtak egy holttestet az egyetem első emeleti férfi mellékhelyiségében. Ha nem baj nem mesélném el, hogyan oldottam meg a gyilkosságot.
- Nem is szükséges, hiszen elolvashatjuk az Első eset című kisregényében. Az viszont annál érdekesebb, hogy nem sokkal az eset megoldása után írta meg a történetet és máris ezzel a címmel jelent meg. Talán számított további hasonló megoldásra váró bűntényekre?
- Ez most nagyon úgy hangzik, mintha szörnyen el lennék telve magammal, de amit most elmondott, csak fél igazság. A történet valójában ismerőseim unszolására született, akik nagy detektívregény rajongók voltak, mondjuk mit várunk kriminalisztika szakon… Tehát, alapvetően nem nagyközönségnek készült és akkor még nem is ez volt a címe, hanem nagyon elmésen „Hulla a klotyóban”, de amikor az egyik kedves barátom eljuttatta egy kiadónak a kéziratot, a címét is megváltoztatták. Úgy vélték fikció és jön majd a többi rész is, ezért az „Első eset” címet kapta. Nekem utána már ebbe vajmi kevés beleszólásom volt.
- Így már érthető. És az igaz, hogy már az egyetem elvégzése előtt felkérte a rendőrség, hogy segítsen nekik egy sorozatgyilkos kézre kerítésében?
- Igen, felbuzdultak a képességeimen, rögtön a jósnő és a mentalista után. Eléggé el voltak már keseredve, amikor hallottak rólam.
- De azt is megoldotta.
- Meg. – Mikael a pulóvere ujját gyűrögeti
[…]
- Ön szerint a Ms. Hagellel folytatott kapcsolatát a rendőrségnél való tanácsadói munka tette tönkre?
- Nem ment tönkre a kapcsolatunk, szoktunk beszélni a mai napig pedig már öt éve, hogy külön élünk.
- Akkor miért váltak el az útjaik?
- Egy reggel felébredtem és már nem éreztem azt, hogy szeretném. Már inkább volt a bejárónő nálunk, mint sem a teljes értékű társam. Ő is boldogtalan volt, én sem éreztem már túl jól magam, így békében külön váltunk.
- És ennek lehet oka a munka?
- A munka, az egyetemen, a külön esetek.
- Persze, mert elkezdte a kriminálpszichológia szakot és a rendőrség mellett külön eseteket is vállalt. Nem sajnálta, hogy egy négy éves kapcsolatnak a karrier miatt lett vége?
- Nem. Mint mondtam már tényleg két idegenként éltünk egymás mellett.
[…]
- Mely országok kérték fel egy-egy bűneset megoldására?
- Hát nézzük csak… - Mikael az ujjain számol – Franciaország, Dánia, Németország, az olasz nemzetbiztonság kétszer is és az Egyesült Államok. Igen, ennyi. De egy valami az összesben közös volt. Egyik helyre sem azért hívtak, hogy csak egy-egy bűnesetet oldjak meg, mindenhol igen csábító ajánlatokat kaptam.
- Például?
- Saját ház bebútorozva, kocsi, ami szintén saját, állampolgárság… nagyjából csak toronyórát lánccal nem ígértek, de arra meg nem tartok igényt. – Mikael elneveti magát.
- Igen, ön híres a pontosságáról.
- Már ennyitől is híres lehet az ember?
- Ön is tudja, hogy nem emiatt ismert a neve kriminalisztikai körökben.
- Igaz.
[…]
- És elértünk a jelenhez. Itt ül velem szemben, 31 évesen, öt könyvvel és számtalan megoldott esettel a háta mögött megbecsült szaktekintélyként. Mi még a célja?
- Cél az mindig van, de egyelőre továbbra is azt szeretném csinálni, amihez értek.
- Az a hír járja, hogy San Francisco-ba utazik.
- De hangosan csicseregnek a madarak… Valóban így van. Felkértek egy kifejezetten érdekes nyomozásra. Vagyis… összetettebb ez ennél és nem is igazán beszélhetek róla. Meg, ha szeretnék se tudnék, mert én sem vagyok minden információ birtokában. Mindenesetre lehet, hogy most egy időre ott ragadok.
- De reméljük hamar visszatér Mikael és sok sikert az új munkához. Azt hiszem az összes krimi rajongó nevében szólok, ha azt mondom, hogy várjuk a hatodik könyvét, amiben esetleg lerántja a leplet erről a titkos megbízásról.
[…]
(Az interjú készítője Jürgen Sanander, az interjú alanya Mikael Bjurman)
avatar
Mikael
Halandó
Halandó

Titulus : The Detective
Kor : 37

Hozzászólások száma : 17

Vissza az elejére Go down

Re: Mikael Bjurman

Témanyitás  Vienne on Hétf. Márc. 07, 2011 4:37 am

Modern Sherlock!

Igencsak rendhagyó és ötletes karakterleírásodból semmi sem hiányzott, még én sem tudok belekötni, így nem is szaporítom a szót: ELFOGADVA!

Foglalj avatart és irány a játéktér!

_________________
* Karakterlap * Kontakt *
avatar
Vienne
Admin - Boszorka
Admin - Boszorka

Titulus : A Vadász
Kor : 34

Hozzászólások száma : 1781

http://viennemoore.tumblr.com/

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.