Az oldalon jelenleg regisztrációs stop van érvényben!

részletek itt
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Ha segítség kell...
Latest topics
» Kivel is játsszak?
Vas. Aug. 18, 2013 8:58 am by Gareth

» Dante (Pokla) lakása
Vas. Aug. 11, 2013 3:12 am by Dante

» Avatar, aláírás
Kedd Aug. 06, 2013 4:36 am by Leah

» * Vienne
Kedd Aug. 06, 2013 3:12 am by Leah

» Könyvtárak - Stanford
Kedd Aug. 06, 2013 2:15 am by Ivy Lockheart

» Amelia Lane lakása
Szomb. Aug. 03, 2013 9:50 am by Amelia Lane

» Walenthyn Bennet lakhelye
Vas. Márc. 24, 2013 10:46 pm by Agrael

» Sakáltanya bár és szórakozóhely
Szer. Feb. 13, 2013 9:37 am by Chris

» Szószaporító
Vas. Dec. 23, 2012 1:55 am by Vienne


Lupo - Wolfdemon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Lupo - Wolfdemon

Témanyitás  Lupo on Pént. Okt. 23, 2009 10:59 pm


Név: Lupo, Farkasdémon
Születési hely, dátum: Olaszország, Pontos hely ismeretlen, 1432. 11. 01.
Kor: 578
Kaszt: Démon - Fődémon
Lakhely: Alsó Alvilág
Foglalkozás: Uralkodik a démonok világában
Fegyver, Varázseszköz: nincs

Jellem
Viselkedése elég ellentmondásos, ebből kifolyólag nagyon kevesen vannak azok, akik azt mondhatják, valóban ismerik a Fődémont. Leginkább higgadtságáról és megfontoltságáról ismerhető fel, ok nélkül semmit sem tesz. Hidegvérű, számító és… igen, gonosz. Számára nem léteznek az általános értékrendek, mint a sajnálat, szeretet, szánalom. Az egyetlen érték számára a hatalom és a birtoklás. Bár végletekig őszinte, ha érdekei úgy kívánják sunyi, szeret manipulálni másokat és úgy elérni a céljait.
Ami viszont meglepő és általában véve nem nevezhető démoni jellemvonásnak, az a fényűzés. Márpedig Lupo imád a figyelem középpontjában lenni, kiöltözni, imádja a bálokat és a csillogást. Mintha csak ezzel is azt sugallná, hogy ő ezt is megteheti.
Humorérzéke van, bár időnként elég morbid. Bizonyos helyzetekben pedig egyáltalán nem tűri vele szemben a viccelődést, legjobb megoldásként ilyenkor az azonnali likvidálás szokott tűnni. Remek fenyítés is egyébiránt. Báljai alkalmával viszont igazán nyájas és mintha a tűréshatár is inkább kitolódna ilyen téren. Olyankor igazi úr.
Az igazat megvallva soha nem lehet tudni mire is számítson tőle az ember, gyakran titokzatos… az egész fazon homályba burkolózik.

Megjelenés
Egy középmagas, jó erőben lévő férfi. Vonásai markánsak és jellegzetesek, tekintete acélkék és érzelemmentes, olyan, mint a gazdája. Szinte soha nem lehet kiolvasni belőlük semmit, ha csak Lupo-nak épp nem az a célja. Haja sötétbarna, szinte már fekete, hossza pedig rendszeresen változó. Van, amikor hosszabb, szinte már a szemébe ér, van, amikor egész rövidre vágatja. Mosolya olykor megdöbbentően emberinek hat, de tud ugyanolyan kíméletlenül is mosolyogni. Az összképhez még hozzájárul kreolos bőrszíne is és így összképként végül is egy egész sármos férfi képzetét kelti.
Öltözködése nem túl változatos. Előnyben részesíti a fekete színt és ezen belül szinte minden jöhet: ing, nadrág, pulóver… Persze ingek terén néha enged, de valószínűleg sosem fogjuk látni őt, teszem azt egy piros felsőben. Gyakran ölt még öltönyt vagy frakkot is. Előbbit, ha a felszínen van dolga, utóbbit báljai alkalmával. Megjelenése mindig kifogástalan.
Sokakkal ellentétben ő nem vált meg démoni alakjától, ami esetében egy ember nagyságú, szénfekete bundázatú farkas, szinte világító kék szemekkel. Ezért is nevezik őt többek között farkasdémonnak is.


Előtörténet
1432-ben született egy árny, egy szörnyű látomás. Egy farkas gyermeke, de nem farkas, ez valami más. Már akkoriban is beszélték az itáliai erdők környékén, hogy van egy farkas, aki embereket öl, pusztán passzióból, folyton vértől csutakos a szőre és úgy vicsorog minden élőlényre, mintha az ő létét fenyegetné. Úgy tartották, hogy megszállták a szellemek, a gonosz lelkek. És mennyire jól gondolták. A farkas jelen volt az erdőben, amikor a fődémont, Arcos-t leölték, a démon összeesküvés áldozata lett. Viszont erősebb volt annál, hogy lelke csak úgy elenyésszen, megszállta hát a közelben tartózkodó első élőlényt, és ez volt a nőstényfarkas. Az állat megtermékenyült, a démon szelleme által, Arcos azt remélte, hogy talán ő maga is újjászületik ezáltal. Végül a gyermek megszületett, de Arcos szelleme maradt a farkasban. A fiú nem az apja volt. Farkasként született, úgy is élt 25 éves koráig. Időközben az anyafarkas, bár szokatlanul hosszú életet élt, de kimúlt, ezzel Arcos lelke is elenyészett. A farkas egyedül maradt. Okosabb volt, mint a többi fajtársa, de farkasként gondolkozott. Ekkor következett be, hogy először emberrel találkozott, egy gombász asszonnyal, aki természetesen megijedt tőle, elkezdte sikítani, hogy "Lupo! Lupo!", ami ugyebár olaszul farkast jelent. És ő maga is megrettent, elrohant. Ilyen lényt még nem látott eddig élete alatt. Látni akart többet, több ilyen lényt, akkor vette fel először emberi alakját, amiről egész addig fogalma sem volt. Fájdalmas átváltozás volt, de emberi énje már jó ideje ki akart törni. Lényegében 25 évesen született meg igazából. Napokig csak járni tanult két lábon, ahogy ezt a nőtől látta, beszélni értelemszerűen nem tudott, hiszen még nem próbálta. Végül úgy, ahogy volt besétált a közeli városba. Természetesen ruhái nem voltak, fogalma sem volt az emberi normákról.
Befogadták, egy zárda kertjében bóklászott, az apácák meg nem akarták, hogy bajt hozzon rájuk. Vallásuk szerint nem érintkezhettek volna soha férfivel, de most ott volt egy teljesen pucér férfi a kertjükben, valószínűleg átmászott a kőkerítésen. Hát úgy döntöttek titokban tartják, persze minden nap imádkoztak bűnbocsánatért, de ellátták a férfit, kiutalták neki gondnok házát és szabadidejükben beszélni tanították. Úgy vélték elmeháborodott.
Így élt hosszú évekig Lupo a zárda udvarában, teljes titokban. Igen, Luponak neveztette magát, hiszen ez volt az első emberi szó, amit hallott. Jó munkát végzett a kertben, kapott ellátást és volt lehetősége tanulni, művelődni. 7 év alatt tökéletes felnőtt emberi gondolkozással bírt. Ekkor volt 32 éves. De nem tagadhatta meg apja vérét. A keresztény tanítások, zsoltárok hallatán állandóan elfogta őt az undor és egyre inkább érezte, hogy neki nem itt van a helye.
Egy napon, mikor a gyertya fényénél olvasott éjszaka, megjelent a kis gondnoki viskó közepén egy sötét alak. Alig hitt a szemének. Az illető közölte, hogy Lupo apját szolgálta és eddig az ő vérét kereste. A férfi egész viselkedése olyan furcsa volt. Beszélt az alvilágról, démonokról, és végül eljutottak a képességekig. A férfi azt állította, hogy neki hatalmas képességei vannak és épp azokra van most szüksége. Majd emelte a kezét, abban tűz lobbant, Lupo felé irányította. Hősünk azt hitte, hogy ott a vége az életének, de a tűz egész egyszerűen még meg se perzselte. A Farkasdémon ösztönösen emelte kezét és következő pillanatban elpusztult a férfi egy energiagömbnek köszönhetően. Ösztönösen használta a képességét, szándékán kívül. Így fajult a segélykérés egészen a halálig egy egyszerű véletlen folytán.
A legcsekélyebb bűntudatot sem érezte a démon miatt, abból amit hallott már akkor meglódult a fantáziája. Úgy érezte, hogy ha az apja olyan hatalmas volt, akkor neki mindenképp a nyomdokaiba kell lépnie. Viszont most még nem mehet le, tanulnia kell.
Egy nap már senki nem találta őt a kis gondnoki viskóban, eltűnt. Megindult az útján, szakított rövidke emberi létével. Elkezdett hát kísérletezni a létével. Nem evett, nem ivott. Bár életben maradt, de ezen szokások teljesen megragadtak benne, így kellemetlenül érezte magát így. Viszont már tudta, hogy ezekre sincs feltétlenül szüksége. Megtanult bármikor farkassá és vissza változni, és így tovább. Igyekezett megismerni a határait.
A felfedezések korában, ő maga is hajós volt Spanyolhonban. Nem egy hajón rajta volt, nem egy expedíció keretében ért el Ázsiába és tért vissza gazdagon. Nagy előnye volt, hogy az emberi fegyverek nem ejtettek sebet rajta. Meggazdagodott, nemesi címet kapott, elegáns fogadásokra járt. Ekkor tetszett meg neki a barokkos fényűzés és ekkor ébredt rá, hogy a hatalom mivel is jár. Évek múltán kezdett gyanús lenni, hogy nem kifejezetten öregszik, ugyanis úgy 37 éves kora környékén teljesen leállt az öregedésben. Akkor már felfedezték az új világot és megindultak az első hajók Amerikába. Ő is az egyikkel ment, onnantól amerikai lakos lett.
Már akkor megmutatkoztak rajta gyilkos hajlamai, hiszen hidegvérrel és nagy élvezettel ölte le az őslakókat, hol harci tudásával, melyet idő közben szedett magára, hol képességeit felhasználva, amit mindig is sokkal jobban élvezett. Amelyik "társa" meglátta, azt azonnal megölte. Soha nem bukott le, muszáj volt leleményesnek lennie.
Vagyonának köszönhetően nagy földbirtokos lett, igyekezett a hatalom környékén elhelyezkedni. Mindig igyekezett a hatalmasok jobb kezeként tetszelegni, megismerni a "fogásokat", melyek a hatalom érvényesítését segítik elő. Volt hozzá tehetsége, nem véletlenül bízott meg benne az összes hatalom, melyet szolgált.
Több száz év telt el, amíg tanult, nem csak hatalmat, hanem minden mást is. Igyekezett ráérezni az emberi természetre, hogyan lehet őket irányítani, hiszen biztos nincs olyan nagy különbség ember és démon között. Viszont túl nyugodt élete volt eddig egy fődémon fiához képest. Eddig tartott az idill, rájöttek a démonok, hogy ki ő, így sorra támadták meg orvul, azt vélve, hogy van esélyük...tévedtek. Tény, hogy nem egy próbálkozás nem Lupo hatalmas ereje, hanem furmányos gondolkozása miatt hiúsult meg. Az ész és az erő jó esetben felerősíti egymást, pedig volt olyan démonnal is dolga, aki erősebb volt nála.
Immár úgy vélte, hogy nincs sok értelme idefent maradnia, eleget szedett ki a gyilkos szándékú démonokból ahhoz, hogy mint tékozló fiú, térjen haza egy olyan helyre, amit még életében nem látott. Lement hát az Alvilágba. Félelemmel fogadták, valószínűleg híre ment az erejének. A Fődémon akkor még más volt, egy olyan, aki erősebb volt mindenkinél, Stammur. Lupo számba vette a lehetőségeit. Vagy hagy lehetőséget arra, hogy egy összecsapásban életét veszítse, vagy szolgálja a hatalmat, biztonságban és majd előjön akkor, ha eljön az ő ideje.
Utóbbit választotta. Szolgált hát kifogástalanul, immár az Alvilágban. Stammurt is sikerült megtévesztenie. Közel száz éven át élt ismételten szolgaként, mikor is elég respektje lett a démonok közt, hogy inkább rá hallgassanak. Merényletet követtek el. Stammur meghalt, Lupo lépett a helyébe. Teljes mértékig valóra váltak a számításai.
Immár 150 éve jelenti ő a hatalmat a démonok között. Félnek tőle és tisztelik, már amennyire ez démonoktól kitelik.

Képesség
Alapképességek
Energiagömb (erős)
Teleportálás

Egyedi
Gondolatolvasás, asztrális csapás
Belelát a démonok és emberek fejébe. Tudja mikor hazudnak neki, látja azokat a gondolatokat, amiket rejtegetnek előle. Gondolatának erejével képes gyengíteni a másik asztrális testét, ezzel elgyengülést, fájdalmakat okozva a valós testnek is. A gyengítés mind a fizikai testre, mind a képességre is vonatkozik.

Illúziókeltés

Tud bizonyos képeket kelteni CSAK HALANDÓK fejében, amik valóban nem is léteznek, de akiken alkalmazza tökéletesen valósnak értékelik. Ez lehet kép, hang, illat, vagy akár fájdalomérzet is. Ez sajnos nem hat a démonokra, nekik nincs elég színes érzelemviláguk hozzá.

A Fődémon a legfelsőbb gonosz, ennek megfelelően a posztjával járnak apróbb képességek, de ezeknek semmi támadó funkciójuk sincs. //Tehát júzeresen is ígérem, hogy ha nem a fentiekkel támadnék, akkor meg lehet kövezni.// Persze, ha sikerül átvenni a helyét, akkor ezek átszállnak a következő Fődémonra.


A hozzászólást Lupo összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 13, 2011 5:08 am-kor.
avatar
Lupo
Admin - Fődémon
Admin - Fődémon

Titulus : A Gonosz
Kor : 585

Hozzászólások száma : 623

http://charmedrpg.forumotion.net

Vissza az elejére Go down

Re: Lupo - Wolfdemon

Témanyitás  Vienne on Szomb. Okt. 24, 2009 3:15 am

Karakter elfogadva. Jó játékot farkaskoma! Very Happy
avatar
Vienne
Admin - Boszorka
Admin - Boszorka

Titulus : A Vadász
Kor : 34

Hozzászólások száma : 1781

http://viennemoore.tumblr.com/

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.