Az oldalon jelenleg regisztrációs stop van érvényben!

részletek itt
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Ha segítség kell...
Latest topics
» Kivel is játsszak?
Vas. Aug. 18, 2013 8:58 am by Gareth

» Dante (Pokla) lakása
Vas. Aug. 11, 2013 3:12 am by Dante

» Avatar, aláírás
Kedd Aug. 06, 2013 4:36 am by Leah

» * Vienne
Kedd Aug. 06, 2013 3:12 am by Leah

» Könyvtárak - Stanford
Kedd Aug. 06, 2013 2:15 am by Ivy Lockheart

» Amelia Lane lakása
Szomb. Aug. 03, 2013 9:50 am by Amelia Lane

» Walenthyn Bennet lakhelye
Vas. Márc. 24, 2013 10:46 pm by Agrael

» Sakáltanya bár és szórakozóhely
Szer. Feb. 13, 2013 9:37 am by Chris

» Szószaporító
Vas. Dec. 23, 2012 1:55 am by Vienne


Zsaklin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Zsaklin

Témanyitás  Zsaklin on Szomb. Május 28, 2011 12:18 am


Név: Zsaklin
Születési hely: Portugália, Faro
Kor: 216
Kaszt: Démon
Lakhely: Ismeretlen
Foglalkozás: Szabad úszó
Fegyver, varázseszköz: Egy medál, mely mentálisan erősíti s blokkolja a fejébe kívánkozó erőket.

Fegyvere pedig a tőr.


Jellem
Kiismerhetetlen. Szeszélyes, mint az időjárás. Az egyik percben mosolyog, de a másikban, már ölni tudna a szemeivel. Nagyon hangulatfüggő, de ez egy démonnál, talán nem meglepő. Szeret szerepeket játszani és az évtizedek alatt meg tanult, már, már mesteri szinten hazudni. Neve árulkodó, mert csalást jelent. A fekete hajjal megáldott leányzó, pedig egy igazi csaló. Nem eszközöket használ a csalásra, hanem a megtévesztést. Ha valaki egy gondos házi asszonyra vágyik, akkor ideig-óráig eljátssza azt a szerepet. Persze fontos, hogy ő is élvezze az adott szituációt, melyhez alkalmazkodik. Nem lehet az mondani, hogy egy egyszerű jellem lenne, bár ha valakinek ez az álma talán még ezt is teljesíteni tudja. Úgy tűnik, minden helyzethez tud alkalmazkodni? Egy igazi kaméleon bár nagy hibája, hogy önfejű és ragaszkodik az elképzeléseihez. Csak addig megy bele a játékba, amíg érdeke úgy kívánja. Céljától semmi nem tudja eltántorítani. Ha kell, átgázol másokon s ha ehhez az illető halálán keresztül jut el, szemrebbenés nélkül végez ki bárkit. Ha ölésre adja a fejét, akkor az járjon sok kínszenvedéssel s legyen minél brutálisabb. Az eszközökben nem válogat, bár kedvence a tőr. Kicsi, gyors és könnyen célba talál. Könyörület és megbocsájtás, nem szerepel a szótárában. A pénz számára csak eszköz, mellyel le lehet fizetni másokat.

Megjelenés
Barna hullámos haj s vészjóslóan csillogó mogyoró barna íriszek. Mozgása kecses és igen nőies. Mivel alakjában nemigen lehet kivetni valót találni, így ruhatárában fellelhető jó pár merészebb darab. Igazából, csak, merész darabokat, lehet rajta látni. Nem szereti a sportos ruhákat, mert szerinte abban nem lehet kihangsúlyozni egy női testet. Cipője sarkával akár embert is lehetne ölni, mégis úgy tűnhet, hogy a járás, igen könnyű benne. A színek melyekben feltűnik változatos. Olyan színben pompázik melyhez kedve van. Nyakában egy medál látható, melyet soha nem vesz le. Jobb bokáját egy fekete rózsa díszít melyet mióta tudja az eszét mindig is a testén volt.

Előtörténet
A múltat, egy gyöngyfüzérhez tudnám hasonlítani. A zsinór hosszú s mindig gyönggyel gyarapodik. Az én füzéremen már akad pár gyöngy, de azt nem állítanám, hogy rikító színű gömbök tarkítják. Általában nem szívesen beszélnek a múltról, s ebben a tekintetben én sem okozok csalódást. Régi sebek, sérelmek, szomorúság kerülhet a felszínre. Azt mondják az okosok, hogy egy idő után, csak a jóra emlékszünk, nos, azokat meg kell cáfolnom! A fájdalom a legerősebb érzés és a legmélyebb nyomott képes hagyni valakiben, ahogy bennem is. Hogy történt e velem jó? Biztosan, de 216 évesen, már igen csak a feledés homályába veszik. Most, Te, még is azt kéred tőlem, hogy beszéljek a múltamról. Ma jó napom van, így eleget teszek a kérésednek, de hozz egy széket, mert a mesém nem ma kezdődött és mennyire lesz vidám? Csak annyira amennyire egy démon élete vidám lehet.
Gondlom az első kérdésed az lenne, hogyan jöttem a világra? Ez egy igen, jó kérdés lenne, ha tudnám rá a választ. Sajnos semmilyen információm nincs arról, hogy ki akarta világra jövetelemet. Történetem, egy sötét elhagyatott helységben kezdődik. Az első dolog, amit érzékeltem egy illat volt. Teljesen körül ölelt s szinte simogatta a bőrömet az édeskés illatfelhő. „Ízlelgetem” az illatanyagot, mert nem tudtam kis ujjból rávágni a forrást. Aztán, mint derült égből a villámcsapás úgy hasított belém a felismerés. Szőlő, vagyis egy boros pincében láttam meg a napvilágot. Egész pontosan a napot nem, mert egy ablak sem volt a pincében. Hogy jutottam ki a szőlős hordok rabságából? Ne várj valami bonyolult dolgot, egyszerűen csak kisétáltam a bejáraton. Igen, csak úgy nyitva volt, de nem is ez az érdekes. Amint kiléptem (anyaszült meztelen, mert ruhát nem kaptam a teremtőtől) négy vörösen világító írisszel találtam szembe magam. Alaposan megnéztem őket, mint sem törődve azzal, hogy nem takarja testem pongyola. Ahogy így visszaemlékszem, nem voltak zavarba vagy nem foglalkoztak leplezetlen bájaimmal. Ne térjünk el a lényegtől. Szóval, nem voltam egyedül s kár lenne tagadni, hogy ez nem ért váratlanul. Az egyik vörös szempár gazdája, egy magas, világos bőrű, hosszú keskeny ujjakkal megáldott férfi volt akit Etoros-nak hívatta magát. Szerintem elégé benne lehetett már a korban, mert kopaszodott vagy nekem abban a pillanatban úgy tűnt. A másik két írisz gazdája, pedig egy alacsony termetű, zömök testű, sötét bőrű nő volt és Kormikate-nek hívták. Első percben elkapott volna a nevetés, ahogy felfogtam a helyzet iróniáját. Kinézetre teljesen ellentétesek voltak, de még is volt bennünk valami, ami belém fagyasztotta a hangokat. A férfi keze felém lendült melyben egy fekete köpeny pihent. Eddig a pillanatig észre sem vettem s nem kellett mondania, hogy miért kapom, így magamra is terítettem. Azt mondta nekem a férfi öblös mély hangján, hogy már vártak rám, mely újabb meglepetést okozott. Ki gondolta volna, hogy vár rám valaki? Én nem! Persze, faggatni kezdtem a két ismeretlent és menet közben válaszokat is kaptam. Fogalmam nem volt, hogy mi az úti cél, de mivel válaszokat akartam, szó nélkül szegődtem melléjük. Mondjuk meg sem fordult a fejembe, hogy ellen álljak vagy ne tartsak velük. Nem tudom, hogy miért, csak úgy éreztem, hogy követnem kell őket. Valami latin próféciáról kezdtek lelkesen magyarázni, hogy állítólag én vagyok az a démon nő, aki majd egyszer az alvilágot fogja uralni és hatalomra segítem a Fekete Rózsákat. Badarságnak tartottam és örültnek néztem őket. Nem is értettem, hogy született ez a vad, képtelen s örült (azonban azt is be kell vallanom, hogy csábító) agyszülemény. Azt mondták a jobb bokámon a rózsa egy jelkép s csak százévente egyszer születik démon, ki ezt a jelet viseli. Tény: a bokámon volt valami, de hogy az rózsa legyen nevetségesnek találtam. Egy fekete folt volt akkoriban és akárhogy szuggeráltam én nem láttam hasonlóságot a virág s a foltom között. Bogarasak s erről teljesen meg voltam győződve. Ja igen, hogy hova vittek? Hát az alvilágba, ekkor léptem be először a barlangba és hagytam magam mögött az emberi világot, melyből semmit nem tapasztaltam. Az alvilágban elég sok időt töltöttem a két bolonddal együtt. Gyorsan be kellett látnom, hogy nem csak kettő van belőlük, hanem egy egész szervezet. Akikhez én kerültem, nem voltak valami sokan, úgy 7 - 8 démonnal teremtettem folyamatos kapcsolatot. Azt beszélték, hogy vannak többen is elszórva a világba s nagyon ügyelnek, arra hogy ne fedjék fel kilétüket. A pontos okát azonban soha nem mondták. Gondolom azért, hogy az alvilág megszerzésére szőtt tervük ne kerüljön felszínre. Igazából nem kerítettem neki nagy feneket. Még mindig badarságnak tartottam ezt az egészet, de mindenem meg volt s kényelmesnek találtam ezt az életvitelt. Ha nekik az volt minden vágyuk, hogy be beszelik maguknak, azt mely nem létezhet, hát tegyék. Egy darabig nem zavart, sőt élveztem. Nem csak azt, hogy mindent elém toltak, hanem a tanításokat. Nagyon sok mindent megtanultam a démonokról, boszorkányokról és minden lényről mely a világon van. Nem csak ezt tanultam, hanem harcművészezett s a fegyverekkel való bánásmódot, legyen az kard vagy nyíl. Nekem nagy kedvencem a tőr. Nagyon jól célzok, ezért szeretem dobálni, de a vele való „kaszabolás” sem áll tőlem messze, sőt….
A lényeg, hogy az alapokat elsajátítottam, és folyamatosan fejleszteni kellett a tudásomat. Kívülről fújtam az elméletet és álmomból felkeltve is vissza tudtam idézni minden egyes betűt vagy sort, melyet tanultam. Egy idő után viszont unatkoztam. A napi rendem mindig ugyan az volt és a démonok is. Ugyan azok az arcok és falak…nyomasztó tud lenni.
Marcus volt az egyetlen örömforrás ebben a „börtönben”. Tapasztalt démon volt s mindig is felnéztem rá, sőt gyengéd szálakat ápoltunk egymás iránt. Sokat mesélt a küldetéséről és a kinti életről. A történetei mindig kíváncsiságot ébresztettek bennem és magam is szeretem volna megtapasztalni a saját bőrömön a valóságot. Azt hiszem kalandvágyó vagyok, bár lehet csak valami újra vágytam. Ezen kívül volt még egy gond: nagyon idegesített, hogy a képességemről beszéltek, aminek jelei nem mutatkoztak. Folyamatosan azt találgatták, hogy vajon mihez fogok érteni igazán és különböző feladat sorokat kellett csinálnom. A poháremelgetés vagy arra tett kísérletem dög unalom volt, mert az a pohár nem mozdult s ez csak egy a 100 közül. Komolyan nagyon fárasztóak voltak! Hogy mégis, hogy derült fény a képességemre? Hát az egy véletlen műve. Marcus aludt mellettem, de én nem tudtam elaludni. Egy csomó minden járt a fejembe s gondolataim főként a kinti világ körül forogtak. Mint az kiderült pontosan látta a képeket melyekre gondoltam. Persze rögtön szaladt, mint egy hűséges kutya, hogy ezt az infót tovább adja. Valahogy nem akartam, hogy Kormikaték erről tudomást szerezzenek. Talán ezért, mert ez volt az egyetlen, amit megtarthattam volna magamnak. Amibe nem volt bele szólásuk. Én mondom szörnyen bosszantó mikor minden lépésed figyelik és minden időd be van osztva. Olyan, hogy magán élet nem létezett. A kalandvágy azonban egyre erősödött bennem s úgy döntöttem elhagyom ezt a bogaras társaságot. Be is jelentettem, hogy elhagyom őket s a magam lábára állok. Azt hittem könnyű lesz, de megszállottabbak voltak mintsem, én azt gondoltam. Kilépésről szó sem lehetett, ami kedvemet szegte mindentől. Kértem, könyörögtem Marcusnak, hogy győzze meg őket, de nem tette. Tudtam, hogy lépnem kell, mert itt fogok senyvedni az alvilág egy eldugott zugában egész életembe, vagy míg azt nem mondják. A szerelem melyet Marcus iránt éreztem sem volt már olyan erős, mint korábban. Valahogy az sem volt már elengedő és végképp nem volt annyira erős, hogy megakadályozza a tervemet.
Elhagytam a bogaras társaságot, ami meglepően könnyű volt. Azt hittem le kell ütnöm pár démont vagy el kell varázsolnom. Ehhez képest csak elsétáltam az éjszaka leple alatt. Hogy megbánta e? Magam sem tudom. Tudtam, hogy keresni fognak s addig nem nyugszanak, míg meg nem találnak, ezért az emberek világába száműztem magam. Eldöntöttem, hogy a nevem is megváltoztatom csak a rejtőzködés kedvéért. Talán hibát követtem el azzal, hogy nem egy másik nevet választottam. Nagyon tetszett/ tetszik a Jacqueline név. Szerintem szép a hangzás, de így annyira Franciás, amennyire én nem vagyok az. Hogy is lehetnék az mikor egy Portugál városban születtem, egész pontosan Faro-ban. A név akkor is tetszett ezért választottam az Európai változatát, vagyis a Zsaklint. A jelentése pedig szerintem találó. Sejtettem, hogy sokat kell majd csalnom életem során annak érdekében, hogy elérjek bármit is. Egy új névvel indultam hát neki az emberi világnak. Hajjaj, nem várt tejbe papi! Illetve az elején minden jó volt. Próbáltam beilleszkedni több- kevesebb sikerrel. A démonok nem tanítottak meg arra, hogy kell normálisan viselkedni, vagyis emberi módón. Saját bőrön való tapasztalásra vágytam, hát meg is kaptam! Senki nem volt ki alám tolt volna bármit is, így magamnak kellett megszerezni mindent. Hamar rájöttem, hogy fent munkával keresik meg a dolgokat s én nem sok mindenhez értettem. Nem voltam elveszve s azzal kerestem meg a kenyerem, ami akadt. Ha ehhez az kellett, hogy egy rúdon ringassam a csípőmet….Erről a szakaszról nem akarok beszélni még neked sem, így most ugrunk egy kicsit..
Fent nem volt könnyű az élet, mert elég sok boszorka él kiknek nincs jobb dolguk, mint ártatlan démonokat levadászni. Az állításom ott megbukott, hogy ártatlan. Annyira azért nem vagyok én ártatlan ezt kár is lenne tagadni. Előfordult, hogy puszta kedvtelésből ontattam ki életeket. „A gyakorlás teszi a mester” én pedig szorgos voltam és gyakoroltam, de rá kellet jönnöm, hogy így felfedezem kilétem. Nem volt nehéz megtalálni pár boszorkának, de valahogy nem sikerült elérni azt, hogy meghaljak. Azért elégé felkészítettek az alvilágba, amiért hálás vagyok. Ami nem öl meg csak erősít. Ez teljes mértékben igaz. Vándorlás: ez a legmegfelelőbb szó, melyet csak találhatok. Sok városban megfordultam az évek során, de nem volt okom visszatérni az alvilágba. Az esélyt sem akartam megadni, hogy esetleg megtalál a Fekete Rózsa egy tagja. Idővel rájöttem, hogy az emberek nem valami izgalmasak. A képességem pedig szórakoztatónak bizonyult. Az tűnt a legjobb elfoglaltságnak, hogy mások álmaiba férkőzzek. Az évek alatt használtam nem is keveset eme képességemet és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem. Nagyon is feldobott, hogy azt mutatok, másoknak álmukba melyet akarok. Volt egy srác Oroszországban Sergej akivel sok időt töltöttem. Persze csak álmában. Először kínoztam, de ahogy múlt az idő egy álomvilágot építettem fel neki. Képes voltam belépni ebbe a világba és beszélgetni Sergejjel. Igazából magam sem tudom, hogy miért csak egy ideig bántottam. Valami volt benne, ami jobb belátásra bírt. Az álmok mezején megvoltunk és minden éjjel meglátogattam. Egy idő után nem volt arra szükség, hogy belopózzak az ablakán. Elég volt csak rá gondolnom, s ha Ő aludt, akkor bent voltam a fejébe. Azonban két bökkenő is akadt. Az egyik, hogy boszorkány és ezt nem is kell, jobban kiejtetem szerintem. Ellenség. A másik, hogy a nővére is az. Ami csak azért gáz, mert rájött, hogy mit művelek a kis öccsével. Természetes felkutatott és meg akart ölni. Jelentem nem sikerült, de nekem igen. Ezzel pedig gyarapodtam egy képességgel. Most már képes vagyok a valóságba is képeket kivetíteni. Az érzékem meg van hozzá, hiszen majdnem úgy működik, mint az álomjárás. Annyi különbséggel, hogy itt nem tud beszélni a kép és magamat sem tudom kivetíteni. Gondolom ehhez is idő kell és ezt is megpróbálom tökélyre fejleszteni, mert miért ne tenném? Ideje volt tovább állnom s meg is tettem. Magam mögött hagytam az Orosz birodalmat s máshol próbáltam szerencsét. Következő utam az alvilágba vezetett és jó okom volt vissza térni. Azt hallottam, hogy van egy medál, mely képes blokkolni a fejembe kívánkozó erőket. Magamból indulok ki s mivel én is szeretek mások tudatával játszani, így kell a védelem is. Megkerestem azt a démont, aki képes ezt a medált megalkotni s búsás fizetségért cserébe el is készítette nekem. Mivel annyi pénzem nem volt, melyet elkért érte máshogy kellett megegyezni. Egész pontosan olyat adtam neki egy jó párszor melyet csak nők képesek adni férfiaknak. Úgy érzem, hogy megérte, mert mentálisan védve vagyok, ami csak jó. Nincs tervem a jövőre nézve, de talán lehet fel kelen keresnem a régi "bandámat", hogy miért? Azért, mert mára a foltom egy rózsává nőtte ki magát. Most már tisztán látni a virágot, de még mindig kételkedem a szavaikba. Azt hiszem, egy darabig még itt leszek, aztán ha úgy alakul tovább megyek, ahogy mindig is tettem.

Képesség
Teleportálás
Tűzgömb (közepes)

Egyedi
Zsaklin képes néma képeket kivetíteni a környezetre, legyen az jó vagy rossz. Lehet, hogy az egyik percbe egy pillangót látsz, mely színes szárnyaival táncol a nap meleg fényében, de ez gyorsan változhatsz, ha úgy akarja. Nem kizárt, hogy a következő percben egy brutális gyilkosságnak lehetsz a szemtanúja, melyben Te magad vagy a fő szereplő. Elég élethű ahhoz hogy minden kétely nélkül higgy a szemednek. Egyelőre csak a jelenbe képes használni ezt a képességét, de célja ezt tökélyre fejleszteni és hosszútávon kínozni mindenkit.
Ha valaki, a közelében lép az álmok világába / vagy már benne van, képes beférkőzni az álmaiba és csak nehezen tudsz szabadulni. Képekkel bombáz s mára olyan szintre fejlesztette, hogy elég, ha az illetőre gondol, miközben az békésen alszik.



A hozzászólást Zsaklin összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 18, 2011 1:00 pm-kor.
avatar
Zsaklin
Démon
Démon

Titulus : Miss Kalandor
Kor : 222

Hozzászólások száma : 181

Vissza az elejére Go down

Re: Zsaklin

Témanyitás  Zsaklin on Hétf. Júl. 18, 2011 8:57 am

Halihó! : )

Előálltam egy másik koncepcióval. Remélem ez már részletesebb vagy pontosabb.

Avatárt is cseréltem.

Jó olvasást hozzá ^^
avatar
Zsaklin
Démon
Démon

Titulus : Miss Kalandor
Kor : 222

Hozzászólások száma : 181

Vissza az elejére Go down

Re: Zsaklin

Témanyitás  Vienne on Szomb. Aug. 06, 2011 9:45 pm

Miss kalandor!

Igen, ez a legmegfelelőbb megnevezés a számodra, hisz rengeteg mindent tapasztaltál, megéltél már.
Megérte átdolgozni a történetedet, ugyanis azt kell mondanom, hogy nagyon tetszett! Egyedül a helyesírási hibák, szóismétlések és kisebb logikai következetlenségek rondítottak bele a dologba, ezekre majd a reagírás során azért kérlek, figyelj oda. Smile
Nekem pedig nincs más dolgom, minthogy ELFOGADJALAK! Irány avatart foglalni és játszani.

(A Rend-et pedig engedelmeddel beírom a szervezetek közé, mint olyan. Ötletesnek találtam. Smile )

_________________
* Karakterlap * Kontakt *
avatar
Vienne
Admin - Boszorka
Admin - Boszorka

Titulus : A Vadász
Kor : 34

Hozzászólások száma : 1781

http://viennemoore.tumblr.com/

Vissza az elejére Go down

Re: Zsaklin

Témanyitás  Zsaklin on Szomb. Aug. 06, 2011 10:39 pm

Szijó V.

Köszi, figyelni fogok és örülök, hogy ötletesnek találod a szervezettet. Egész nyugodtan lehet használni Smile

Üdv.

Zs.
avatar
Zsaklin
Démon
Démon

Titulus : Miss Kalandor
Kor : 222

Hozzászólások száma : 181

Vissza az elejére Go down

Re: Zsaklin

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.