Az oldalon jelenleg regisztrációs stop van érvényben!

részletek itt
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Ha segítség kell...
Latest topics
» Kivel is játsszak?
Vas. Aug. 18, 2013 8:58 am by Gareth

» Dante (Pokla) lakása
Vas. Aug. 11, 2013 3:12 am by Dante

» Avatar, aláírás
Kedd Aug. 06, 2013 4:36 am by Leah

» * Vienne
Kedd Aug. 06, 2013 3:12 am by Leah

» Könyvtárak - Stanford
Kedd Aug. 06, 2013 2:15 am by Ivy Lockheart

» Amelia Lane lakása
Szomb. Aug. 03, 2013 9:50 am by Amelia Lane

» Walenthyn Bennet lakhelye
Vas. Márc. 24, 2013 10:46 pm by Agrael

» Sakáltanya bár és szórakozóhely
Szer. Feb. 13, 2013 9:37 am by Chris

» Szószaporító
Vas. Dec. 23, 2012 1:55 am by Vienne


Utcák és sikátorok

12 / 13 oldal Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Utcák és sikátorok

Témanyitás  Lupo on Kedd Szept. 15, 2009 4:59 am

First topic message reminder :

Kis utca, nagy utca, széles utca, keskeny utca, főút, mellék út és minden egyéb közlekedési célzattal fent tartott beton-, vagy aszfaltsáv, a sikátorokat is beleértve.
avatar
Lupo
Admin - Fődémon
Admin - Fődémon

Titulus : A Gonosz
Kor : 585

Hozzászólások száma : 623

http://charmedrpg.forumotion.net

Vissza az elejére Go down


Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Adaline on Vas. Jún. 26, 2011 11:43 pm

Nem is tudom, hogy mi az, ami csak úgy hirtelen felébredt bennem, de folyamatosan azt diktálja, hogy minél hamarabb tűnjünk el innen, és, ha tehetjük soha ne térjünk vissza ide, különben még az eddigieknél is jobban megüthetjük a bokánkat. Ezennel már jóval összeszedettebben viselkedem, és szinte ellentmondást nem tűrően, akaratosan, durván próbálom magammal vonszolni a társamat, már, ha ezek után hívhatom annak. Megmentettük egymást, így azt hiszem, hogy mondhatom azt, hogy tartozunk egyel a másiknak. De ezt nem itt és most kellene levezetni egymáson. Lesz még rá időnk, feltéve, ha holnap nem visznek minket akasztásra azért, amit tettünk. Pedig mi tényleg a jót szolgáljuk!
-Nincs rá időnk! - De mégis ez a legjobb és legésszerűbb megoldás. Ha az esetlegesen kiérkező rendőrök mintát vennének a démon véréből, rögtön rájönnének, hogy, amit találtak az bizony nem emberi DNS. Rábólintok az ötletére.
-Mondd velem együtt a következőket. Nehogy lemaradj! - Na, persze. Mert az csak olyan könnyen megy.
-Látomásunk tárgya legyen csupán álom miközben e kép semmivé váljon. - Szavalom a kis versikét lassan, érthetően, hogy ő is követni tudjon, majd miután a gyilkosságra utaló nyomok eltűntek, futólépésben,- megragadva a karját-, elindulok, ki a sikátorból.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Walenthyn Bennet on Hétf. Jún. 27, 2011 12:07 am

*Adaline türelmetlenül toporog mellett. Szeretne már minél messzebb kerülni innen, de aztán ő is belátja, ha így itt hagyunk mindent biztosan lebuktatjuk magunkat.*
*Néhány másodperc gondolkodás után egy varázsigével áll elő. Megfogja a kezemet és lassan, érthetően mondja ki a szavakat, majd együtt ismételjük meg újra.*
- "Látomásunk tárgya legyen csupán álom, miközben e kép semmivé váljon!"
*Fogalmam sincs működni fog-e. Valamikor a tinédzser korom végén próbálkoztam utoljára efféle varázslattal, igézéssel nem sok sikerrel. Gyerekkoromban pedig egyszer főzetet készítettem teljesen véletlenül. Csak 'játékból' mindenfélét dobta bele anyu fazekába, aminek kisebb detonáció lett a vége. Annyit sikerült elérnem, hogy a hajam teljesen kifehéredett és azóta sem sikerül színt vinni belé. Sose felejtem el amit akkor anyámtól kaptam...*
*Most azonban működött a varázsige! Ez persze nagyrészt Adaline-nak köszönhető, de nekem is van benne részem. Legalábbis szeretném ezt hinni.*
*A vérnyomok, a hamu, a fémdobozok, még a horpadás a falban, minden, ami megváltozott az elmúlt fél órában felfénylett, majd apró fénygömbökké oszlott, végül nyomtalanul eltűntek. Sehol egy vércsepp, sehol egy repedés, még az ingem és Adaline farmere is megszabadult a foltoktól és lyukaktól.*
- Ez nem semmi! - *Mondom elismerően, de többet nem tudok szólni, mert Adaline már húz is a kocsija felé. Miután beülünk és becsapjuk az ajtókat már indulunk is.*
avatar
Walenthyn Bennet
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az Utolsó Léghajlító
Kor : 29

Hozzászólások száma : 239

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Adaline on Hétf. Jún. 27, 2011 12:32 am

A varázsige, aminek az elmondásától annyira tartottam, a szemünk láttára teljesedik be, mindenféle további káosz, vagy zűrzavar teremtését mellőzve, amiért rettentően hálás vagyok neki. Tudom, hogy ennyivel, egy sorral semmi nincs elintézve, de legalább még egy gonddal kevesebb és nem lesz bizonyíték, ami alapján ránk kenhetik, majd az ügyet. És, ha nekünk fognak hinni a rendőrök, meg az esetleges helyszínelők, akkor a munkatársaimat, a szemtanúnak nagy valószínűséggel pszichiátriára fogják zárni. Még egy ok amiért, majd bűntudatot kell éreznem, de nem engedhetem, hogy életfogytiglanig tartó börtönbüntetést kapjunk azért, mert tulajdonképpen nem csináltunk semmi törvénybe ütközőt. Sőt... éppen ellenkezőleg! Ártatlan életeket mentettünk meg a mai napon, és egy olyan életet ontottunk ki, amit kötelességünk is volt megtenni. Nem hagyhattuk, hogy egy gyilkos szabadon járkáljon és további áldozatokat szedjen. Így is van démonból elég! Nem kell még több se a boszorkányok, és többi lénynek, na, meg a halandók nyakára sem. Az összeset valamiféle együttes erővel kellene egyszerre megölni, csak, hogy őket nem olyan egyszerű elfogni, és egy helyre bezsúfolni, mint, ahogy anno azt a zsidó áldozatokkal is tették a gázkamrákban.
A kocsihoz viszonylag hamar elérünk. Útközben mind a ketten csendben haladunk. Odaérve a járműhöz, bevágom magam a volán mögé, és, ha Walenthyn is beszállt mellém, akkor bezárom az autó összes, létező ajtaját, fejemet pedig kimerülten a kormányra hajtom.
-Senkinek nem beszélhetünk róla! Főleg nem arról, hogy halandók előtt lepleződtünk le. - Továbbra is a kormányon pihentetve, felé fordítom a fejem, és komolyan a szemeibe nézek.
-Azt sem tudom, hogy mi lesz ezek után. Még egy ok, hogy miért ne menjek dolgozni. - Emelem fel a fejem és masszírozom meg a halántékom.
-Úgy érzem, hogy rövid időn belül új munka után kell néznem... - Motyogom, ezt szinte már csak magamnak, aztán beindítom a kocsit, sebességbe teszem és kitolatok a parkolóból, majd normál, megengedett sebességgel elindulok a fő úton.
-Merre tovább? - Szólalok meg újra, kisvártatva.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Walenthyn Bennet on Hétf. Jún. 27, 2011 12:52 am

~Mintha valami gyerek lennék ~ *Fortyanok fel egy pillanatra.* ~ Ennyire hülyének nézne?
*Persze ez nem utasítás volt. Inkább valamiféle mantrázás. Amúgy is kivel tudnám megbeszélni?*
*Kezdtem nagyon fáradt lenni. Elegem volt a mai napból pedig csak most kezdődött. Még rengeteg dolgom van, de muszáj aludnom egyet. Ilyen idegállapotban nem sok hasznosat tudnék tenni az irodában, így amikor Adaline azt kérdezi merre, a címemet adom meg neki. Hálás vagyok amiért hazavisz. Semmi kedvem tömegközlekedéssel vagy akár gyalog elindulni bármerre is.*
*Elvesztettem egy ártatlant. Meghalt egy ember, mert segíteni próbált nekem. Tudom, hogy a múlton nem változtathatok, és hogy minden okkal történik de már annyi halált láttam magam körül, hogy néha azt kívánom bár ne lennék boszorkány, vagy már lenne vége az egésznek. A boszorkányság miatt vesztettem el a családom. Az egész családom. Miért kellene nekem ezt szeretnem? A Jóért teszek mindent! Büszkének kellene lennem, hogy nap mint nap azon fáradozhatok, hogy a világot biztonságosabbá tegyem. Elfogadom a sorsom, de nem feltétlen kell örüljek ennek!*
*Pár perc kocsikázás után érkezünk meg a lakásomhoz.*
- Köszönöm, hogy megmentetted az életemet és nagyon sajnálom a barátodat! - Mondom neki még a kocsiban ülve, majd egy névjegykártyát nyújtok át neki.* - Ezen rajta van minden elérhetőségem. Ha bármi van csörögj rám! Szeretném tartani veled a kapcsolatot. Te vagy az első boszorkány akivel ideérkezésem óta találkoztam.
*Miután búcsút veszünk egymástól kiszállok és feldúltan, de megkönnyebbülten, nagyot sóhajtva lépek be a kapun.*
avatar
Walenthyn Bennet
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az Utolsó Léghajlító
Kor : 29

Hozzászólások száma : 239

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Adaline on Hétf. Jún. 27, 2011 8:40 am

Olyan feldúlt, és zavarodott lelkiállapottal, mint amivel most én is rendelkezem, talán nem a legtanácsosabb dolog kocsiba ülni és vezetni, főleg úgy, hogy egyenlőre azt sem tudom, hogy hova kell menni, és minek is megyek, csak úgy megyek. Most talán mégis ez az a dolog, ami kellőképp ki fog zökkenteni a zavaró, felzaklató és kavargó gondolataim közül. Elvégre... vezetés közben azért még sem járhat máson az agyam. Még a végén véletlenül a gázt nyomnám a fék helyett és az egyik árokban kötnénk ki, vagy egy fának ütköznénk. Komolyan mondom, hogy egy ilyen baleset már csak hab lenne a tortán!
Kérdésemet követően máris egy pontos választ kapok. Párszor átrágom magam a lakcímen, majd keresek egy olyan sávot, ahol megtudok fordulni, és elindulok a másik irányba, a belváros közepe felé haladva, koncentrálva a táblákra és utca nevekre. A belvárosba érve, egy kisebb segítséget kérek Walenthyn-tól, hogy mikor, és hol kell befordulnom, végül a ház elé érve megállok, és továbbra is a szélvédőt bámulva, és a kormányt markolva felsóhajtok a csendben, amit rögtön ezután a férfi hangja tölt meg, szintes kísérteties hatást kölcsönözve a szituációnak.
-Nem én voltam az, aki végső soron megmentett. - Cáfolom meg a kijelentését, majd fejemet felé fordítom és őszintén a szemeibe nézek.
-Te vagy az első ember, akivel, két év alatt, az ideérkezésem óta nem csak véletlen, vagy... egy szex erejéig futottam össze. - Szinte, majdnem teljesen biztos vagyok abban, hogy mit gondolhat most rólam, de ez a történet nem ide tartozik. Egyszer talán még meg is tudhatja... valamikor...
-Azt hiszem, hogy ez a találkozás nem volt véletlen. - Bár nem hiszek a sorsban, és sorsszerűségben, ez az egész dolog valamiért most mégis az felé hajlik. A névjegykártyát berakom a kesztyűtartóba, majd lediktálom neki a telefonszámom,- nem árt, ha ő is tudja az enyém-, aztán elhajtok a ház elől, egyenesen San Joseba, hogy végre haza érhessek. Mozgalmas nap volt, újabb ok amiért gyászolhatok. Gondosan bezárkózom a házba, aztán még el sem érve a fürdőt, elkezdem magamról lerángatni a tönkre ment ruhadarabjaimat, majd beállok a zuhany alá. A mai napon viselt ruhadarabokat bevágom egy szemeteszsákba. Holnap első dolgom lesz, hogy elégetem őket. Nem akarom még csak látni sem többet egyiket sem! Ám alighogy beérek a hálószobába, a hasam olyan hirtelen és erősen kezd görcsbe, mint amikor elvetéltem. Egy kicsit talán azért tűrhetőbb. Nem véletlen mondta az orvos, hogy pihennem kell. Egy erős görcsoldó bevételét követően, összegörnyedve dőlök le az ágyamra.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Adaline on Hétf. Aug. 22, 2011 9:51 am

Új idősík...
Aidan.


-Cortez... a kartonok! - Hallom meg a közeledő lépteket és a hangot is, ami az egyik orvostól érkezik, amint figyelmeztet arra, hogy nem ártana, ha a betegek kartonjait nem vinném haza magammal, mint kórházi souvenirt.
-Francba! Teljesen szét vagyok csúszva. - Masszírozom meg szabad kezemmel az orrnyergemet, aztán a kartonokat átnyújtom az ügyeletes orvosnak.
-Menj haza! Kikészít ez az éjszakai műszak. - Tanácsolja, közben kezét a vállamra helyezi. Nahát! Ha nem mondja, rá se jövök, hogy nem vagyok olyan fitt, mint egy egész évet átaludt Hófehérke!
-További jó munkát Peterson! - Erre már csak egy bólintást kapok, és már itt sincs.
Mielőtt kilépnék az ajtón, még egy utolsó pillantást vetek a recepció fölé akasztott fali órára. Hajnali kettő. Remek! Most legalább egy órával hamarabb végeztem. Egy ásítást elnyomva kilépek a kórházból, odakint azonban szinte rögtön megcsap a hideg levegő és az eső illata is. Nem tudtam, hogy mi hiányzott.
Komótos, lassú léptekkel elindulok a parkoló felé, ahol aztán beülök a Chevroletembe, majd beindítom a motort és kitolatok, behajtva a szembe lévő utcába, ahonnan már egyenesen haza felé vezet az utam. Ám nagyon úgy tűnik, hogy ma minden ellenem játszik. Az autó első lámpái pislákolni kezdenek, egészen addig, ameddig a bal oldali ki nem alszik. Leállítom a motort, fejemet pedig elkeseredetten hajtom rá a kormányra, majd néhány percnyi hezitálás után kiszállok a kocsiból, és az autó orrához igyekszem, hogy ellenőrizni tudjam valahogy, hogy a lámpa tényleg kialudt-e. Ekkor viszont hatalmasat dörren az ég és egy kellemetlen nyári záporként zúdul a nyakamba az eső.
-Pazar! Isten utál engem, de én is őt! - Morgom az orrom alatt fáradt hangon, majd leguggolok a lámpához és kocogtatni kezdem. Legalább több világítás lehetne ebben a rohadt utcában egy pislákoló utcai lámpán kívül!
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Aidan on Hétf. Aug. 22, 2011 10:07 am

Adaline

Megint rengeteg idő eltelt azóta, hogy bárkivel is találkoztam volna. Blehh, de utálom az ilyet. Sehol semmi szórakozási lehetőség. Felfordul a gyomrom. Ez rám nem jellemző. Kezdek elpuhulni, szóval ideje lenne friss husi után nézni, akit lehet kínozni, de legalábbis egy kicsit megcsonkítani. Egy kórház felé tartok, ott sok a beteg, és esetlen, akik mozdulni sem tudnak. Egy kábítólövedék, és máris szunyálnak, de akkor valami mást hall meg a drága fülecském. Egy valakit éppen most küldenek haza. Azta. Ez mázli. Na akkor lessük meg, hogy ki az. Vállamon az íjpuska, szemem a lányon. Hát nem mondom, szemrevaló, az tuti, de többre nem kellene. Akkor már inkább Des. Benne legalább van valami kis plusz. Mert ebben nincs.
Óvatosan osonok utána, de úgysem hallhat meg, mert a lépteim olyanok, mint a szellő. Hallhatatlanok. De amikor a sikátorhoz ér, amit én annyira imádok, ideje feltűnni.
- Helló tündérbogaram. Mondták már, hogy este nem jó kószálni?
Teszem ölbe mögötte a kezem, egyelőre minden hátsó szándék nélkül, a kezem keresztbe fonom, és bamba arckifejezéssel meredek előre.
avatar
Aidan
Árnyőr
Árnyőr

Kor : 79

Hozzászólások száma : 20

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Adaline on Hétf. Aug. 22, 2011 10:45 am

Barna hajzuhatagom lassacskán teljesen rátapad az arcomra, és úgy simul rá az esőtől a fejemre, mintha valami tehén csöpögtette volna rá a kilométeres nyálzuhatagát, hogy aztán még a nyelvével simíthassa le. Most már nyugodtan kijelenthetem, hogy úgy nézek ki, mint akit lenyalt a tehén. Ezer szerencse, hogy nem lát most senki! Ehhez a csodálatos kinézethez még a szemem alatti táskák is hozzájárulnak, amik az örökös éjszakai műszakomból maradtak meg.
-Miért pont ilyenkor? - Kezdek bele fáradt, elkeseredett nyafogásba a kocsi eleje előtt guggolva és reménytelenül szemlélgetve a lámpáját.
Az eső viszont csak nem akar elállni. Továbbra is úgy esik, mintha dézsából öntenék. Az a hülye időjárás jelentés sem ér manapság már semmit! Nem is mondtak esőt egyáltalán a hétre.
Fehér, keményített ingem lassacskán teljesen átázik, elérve ezzel azt, hogy szorosan a hasamra és mellemre tapadjon. Kimerülten állok fel a kocsi elől és csapok rá egyet a motorháztetőre utolsó energiámmal, mikor ismeretlen férfi hangot hallok meg hirtelen felcsendülni. Reflexszerűen rögtön a hang irányába fordulok, testem pedig akaratlanul is ugrik egyet az ijedtségtől. Fenekemmel a kocsinak ütközök.
-Huh... megijesztett. - Kapok kezemmel a vadul kalapáló szívem felé, végezetül egy bájos, mégis a végletekig fáradt mosolyt megengedek magamnak.
-Tudna segíteni? A kocsimnak kialudta a lámpája és így bajosan fogok tudni hazavezetni, főleg esőben. - Közlöm a szomorú tényt, aztán alaposabban végig járatom tekintetemet a férfi, tetőtől talpig.
avatar
Adaline
Boszorka
Boszorka

Titulus : Varázsklón.
Kor : 28

Hozzászólások száma : 172

Vissza az elejére Go down

Kath

Témanyitás  Katherine Mihalkov on Pént. Okt. 07, 2011 5:46 am

Délután négy felé járhatott az idő, amikor Katherine kilépett a közvetítő irodából, és fáradtan megindult a központ felé. Túlságosan is nyúzott volt ahhoz, hogy magas sarkúját tovább tűrje, ezért levette magáról, és most mezítláb bandukolt a járdán. Egy újabb sikertelen álláskereső napot tudhatott maga után, semmi egyebet nem kívánt csak egy forró fürdőt, és az ágyát. Elege van már abból, hogy semelyik állás nem jön össze, mintha meg lenne átkozva. Gondolataiba merült, és a fejében olyasmik jártak hogy luxuskurvának megy, vagy bankrablónak. Persze ezeket nem gondolta komolyan, de mulattatták. Elérkezett egy nagy útkereszteződéshez, de mint már mondtam a gondolataiba volt merülve, így lelépett a járdáról, és elindult. Hangos duda szó, meg kiáltozás rángatta ki a valóságba. Két világító fényszóró, fékcsikorgás majd egy ütközés. Katherine nem kapott levegőt, a földön feküdt. Körülötte emberek jajveszékeltek, vizsgálgatták, és orvosért kiáltoztak. Érezte amint vére folydogál a hasából, és úgy érezte hogy eltört a gerince. Itt a vég?
avatar
Katherine Mihalkov
Boszorka
Boszorka

Titulus : elveszett lélek
Kor : 29

Hozzászólások száma : 49

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Wanda on Pént. Okt. 07, 2011 7:46 am

Teljesen nyugodtan, zökkenőmentesen telnek a napjai, amiért mások hálát adnának, ő viszont -a többiekkel ellentétben- csak unatkozik. Nincs ő hozzászokva ahhoz, hogy semmittevéssel teljenek a napjai. Odafönt nem tud kivel csínytevéseket elkövetni, hiszen mindenki annyira... unalmas, komoly és fapofa, ahogy ő is fogalmazna. Mindenki csak teng-leng, egyik helyről a másikra, van olyan, akinek éppen akad egy kis dolga, de olyanok is vannak, akik nyugodtan ücsörögnek, olvasgatnak, nem törődve semmivel. Na, de kérem! Ez mióta szórakozás? Wanda soha nem értette, hogy mire jó az olvasás és a könyvek. Az ő elmélete abból áll az olvasás kapcsán, hogy: Miért jó az? Tele van betűkkel és, ha lapozol akkor csak még több lesz!
A kis komolytalan! Hosszas, unalmas órák után azonban úgy tűnik, hogy mégis csak rátalált a szerencse és, hogy dolga akadt, még pedig nem is akármilyen. Érzékei balesetet szimatolnak, ami nem tűrhet halasztást. Okosan cselekszik, máris teleportál. Igyekszik mindezt egy olyan utcába megtenni, ahol biztos, hogy nem lesz senki. Ez sikerül is neki, ugyanis valószínűleg már mindenki a baleset körül sürög-forog. Neki sem kell több, futva érkezik az egyik sikátorból a helyszínre, rögvest félre lökve mindenkit az útból. A látvány azonban, ami fogadja valósággal elborzasztja és nem tudja megállni, hogy ijedtében apró tenyereit ne kapja a szája elé. Tanították már neki, hogy mit kell ilyenkor tenni, de ennyi halandó előtt nem leplezheti le magát!
-Menjenek innen! Gyerünk! Hess! - Visítja, közben Katherine mellé térdel. Hangja még így is belevész a tömeg rikácsoló zajába.
-Hogy zuhanna közétek egy meteor... - Szitkozódik magában, miközben már hallja is a közeledő mentőautók szirénáját.
-Nem! Ne! Jaj, Istenkém! - Mire ezt akadozó hangon ki mondja, valaki már húzza is őt föl a földről és begyömöszköli a menőautó hátuljába, majd nem sokkal utána Kathet is behelyezik egy hordágyon, infúzióval együtt. Nem várattak magukra sokáig, ami most kifejezetten rossz, ha Wanda szemszögéből nézzük. De nincs mit tenni, a mentőautó szirénázva elindul, ő pedig tehetetlenül, kattogó fogaskerekű aggyal ül Kath mellett.
-Ki juttatlak innen... - Hajol közelebb védence füléhez, mikor is észreveszi, hogy a mentőautó nem is a kórház felé tart.
-Héj! Ez meg mi? Nem is erre van a kórház! - Észrevételének rögtön hangot is ad, mire csak egy gyilkos, sok jót nem sejtető pillantást kap az egyik mentőstől a kettő közül, akik hátul vannak velük... mi franc ez, és kik ezek egyáltalán? Hova viszik őket?
avatar
Wanda
Fényőr
Fényőr

Titulus : Cserfes tündérke
Kor : 34

Hozzászólások száma : 58

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Katherine Mihalkov on Pént. Okt. 07, 2011 8:44 am

Alig fogott fel valamit abból ami körülötte történt. Egyszeriben egy szőke, rövid hajú kis tündér hajolt fölé, kezeit a szája elé tartotta ijedtében. Aztán kiáltozni kezdett hogy mindenki menjen hátrébb, meg valamit a meteorokról is mondott. Katherine most leginkább csak fájdalmat érzett, olyan fájdalmat amiben még soha nem volt része. Úgy érezte hogy átment rajta egy úthenger, legszívesebben meghalt volna. Igen, még a halál is jobb volt ennél az elviselhetetlen fájdalomnál. Most már egyáltalán nem érdekelte az hülye állás keresés, és elhatározta hogyha ezt túléli, amire lássuk be, nem tartott túl nagy esélyt, akkor leszarja azt hogy egyáltalán nem dolgozik. Könyvet fog írni újra, mégpedig az életéről, és ez a kedves arcú tündér is benne lesz. Ekkor fülsiketítő vijjogással, megérkezett a mentőautó, és Kath hamarosan már egy sokkal puhább fekhelyen feküdhetett, mint korábban. Nem értette hogy miért van ott a szőke hajú lány, de valahogy egyáltalán nem bánta a jelenlétét. Sőt, még örült is neki hogy a lány vele jött. De aztán a tündér a fülébe suttogta hogy kijuttatja innen, mire Katherine kénytelen volt megkérdezni, hogy mégis kicsoda, és miért akarja kijuttatni a mentőautóból.
- Ki vagy te? - kérdezte halk reszelős hangon. Jelenleg ennyi tellett tőle. Úgy tűnt a lányt valami nyugtalanította, aminek hangot is adott. A hallottak alapján Katherine azt szűrte le, hogy nem is a kórház felé mennek. Már az ájulás környékezte, úgy érezte hamarosan az összes vére elfolyik, ennek tetejében fogalma sem volt hogy mi történik körülötte.
- El...fogok...ájulni. - suttogta oda a tündérnek, mert a lány Kathet, kimondottan egy tündérre emlékeztette. Érezte amint egyre jobban kezd elnehezedni a szempillája, és le is hunyta volna a szemét, de tudta hogy nem szabad. Próbált küzdeni, de a sötétség felülkerekedni látszott...


A hozzászólást Katherine Mihalkov összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 08, 2011 10:49 am-kor.
avatar
Katherine Mihalkov
Boszorka
Boszorka

Titulus : elveszett lélek
Kor : 29

Hozzászólások száma : 49

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Wanda on Szomb. Okt. 08, 2011 10:45 am

Ennél sokkal gyorsabb felfogással is rendelkezhetne Wanda, ehhez kétség sem fér. Eszébe juthatott volna az, hogy hamarabb nézzen ki az ablakon, és hamarabb is feltűnhetett volna már neki az, hogy nem jó irányba fordult el a menőt, annál a kereszteződésnél, ami után a kórház következne. Csak egyszer csinálna valamit jól, hibátlanul az életében. Annyira kis buta még. Nem volt felelőtlen dolog rábízni három védencet is, akik hamarabb kimásznak a balhéból, mint amilyen hamar Wan segíthetne nekik? Nem kockáztathatja, hogy itt, helyben meggyógyítja vagy esetleg elteleportálja Katherinet, mert azzal egyértelműen lebuktatná magukat. Halandók szeme láttára ilyet nem tanácsos tenni, főleg, hogy ami ismeretlen az emberek számára, arra automatikusan harccal válaszolnak. Mi lesz még itt?
-Az, aki megment téged... - Hajol oda a lányhoz, aprócska, meleg tenyerével nyugtatóan végig simít Kath homlokán, kisöpörve ezzel a barna fürtöket a lány arcából. Ha jól figyelt a boszorkány, akkor észlelhette azt a meleg, bizsergető, kellemes érzést, ami a homlokát érte, pont ott ahol egy horzsolás is ékeskedett a fején. Legalább egy karcolást már begyógyított, ráadásul úgy, hogy ez talán fel sem tűnt az ápolóknak.
-...remélem... - Teszi még hozzá elbizonytalanodva, cincogó, vékonyka hangján, közben persze csak úgy kattognak agyának fogaskerekei. Talán nem is hiába! Úgy áll meg a lány előtt, hogy kellőképp takarhassa, aztán ha már biztos, hogy senki nem lát semmit, kezét a vérző has fölé emeli, és koncentrálva, de megkezdi a gyógyítást, hogy egy gonddal kevesebb legyen, mikor is erőszakos rántás érez meg rövidke haján. Ezek nem emberek!
-Mit művel maga sajtszagú... idióta? - Kezd el rángatózni a szorító karok között. Elteleportálhatná magát, de ha ezek itt mégis csak emberek, akkor nagy gáz történne ha meglátnák a folyamatot. Hogy fogja mégis kihúzni magukat a csávából? Ez lenne a dolga, de e helyett csak még nagyobb bajba keveredtek.
Mikor oldalra pillant, a másik férfinak a kezében már látja is érlelődni azt a tűzgömböt, így szinte azonnal világossá válik a számára, hogy kikkel is van dolguk. Habozás nélkül teleportál, miközben a tűzgömb már meg is kezdte az útját Kath felé, de célba szerencsére nem ér, hiszen Wanda ügyesen védőburkot von maguk kör. Még épp időben! De ugyebár ezt sem tarthatja fenn örökre.
-Segítened kéne egy kicsit annak érdekében, hogy... kijussunk innen valahogy. - Suttogja a boszorkánynak, miközben érzi, hogy az a bizonyos pajzs egyre gyengébbé válik. Fiatal ő még ahhoz, hogy megtanulja azt, hogy hogy tarthatná fent ezt a burkot hosszabb ideig.
-Tudod használni a képességed és mozgatni a kezeidet? - Mert reméli, hogy a kézre van szüksége a dologhoz Kathnek.
-Ha igen, akkor valahogy próbálj meg valami... fenyegetést küldeni a két démon közé. - Utasítja, ezennel komoly hangvételben, közben ő már rendezkedik is az orvosi táskában, ahol a megfelelő, hatalmas méretű fecskendő után kutat.
avatar
Wanda
Fényőr
Fényőr

Titulus : Cserfes tündérke
Kor : 34

Hozzászólások száma : 58

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Katherine Mihalkov on Szomb. Okt. 08, 2011 11:12 am

Furcsa hogy az ember halála előtt, tényleg lepereg az egész élete. A rossz, és a jó emlékek egyaránt pörögnek a csukott szemhéjak előtt, csak úgy mint egy régi, megkopott film. Ilyenkor az ember elgondolkodik azon, hogy mit változtatna meg leginkább az életében, rájön hogy azokat az embereket akiket eddig nap mint nap látott, nem becsülte meg rendesen. Azt kívánja, hogy bár csak ne halna meg. Katherine ott állt, abban a bizonyos alagútban. Ott volt a legvégén a fény, olyan gyönyörű, olyan hívogató volt. Elkezdett felé sétálni, a karját kinyújtotta, szinte már sóvárgott utána. Egy kicsi hang azonban megállásra késztette. Egy aprócska belső hang, amely azt sipította, hogy van még remény, még vissza térhet az életbe. Ez a halk de annál erőteljesebb hang, olyan kedves, olyan szívmelengető volt. Kath úgy érezte mintha lebegni kezdene, egyre csak távolodott a fénytől. Aztán felébredt. A fájdalma mintha csökkent volna, már nem volt olyan elviselhetetlen. Vissza nyerve az eszméletét a nő azt vette észre, hogy a szőke hajú tündér, a hasa fölé tartja a kezét, és azzal gyógyítja be a sebet. Ha lett volna rá ereje akkor biztosan megkérdezte volna tőle, hogy hogyan csinálja. Ő is valami boszorkaféle? Aztán a jóleső bizsergető érzés abba maradt, mert valaki elkapta a tündért. Kath mérges lett, legszívesebben felpattant volna és jól seggbe rúgta volna a pasast, aki bántani akarta a kedves, segítőkész lányt. De ehelyett csak ott feküdt, mozdulatlanul mint egy rakás szerencsétlenség. Az események ekkor újra felpörögtek, Katherine alig tudta követni a történéseket. A következő pillanatban a lány mellé teleportált, és valami kékes burok jelent meg körülöttük. A tündér oda súgta neki hogy szüksége lenne némi segítségre Katherine részéről. A boszorkánynak minden erejét össze kellett szednie ahhoz, amit tenni készült. Próbált koncentrálni, de egyenlőre csak arra tellett ki az erejéből, hogy minden feléjük irányuló tűzlabdát felrobbantott. Így is megint az ájulás környékezte.
- Nem bírom már sokáig. - figyelmeztette segítőjét, és egy újabb tűzgolyó robbant fel a levegőben.
avatar
Katherine Mihalkov
Boszorka
Boszorka

Titulus : elveszett lélek
Kor : 29

Hozzászólások száma : 49

Vissza az elejére Go down

Amy Nanto

Témanyitás  Amy Nanto on Hétf. Dec. 05, 2011 6:46 am

A mai nap is úgy indul, mint a többi, üresen és sötéten. Furcsa, hogy mégis ebben a közegben mennyi élet leledzik ha az ember egy kicsit is figyel. Erre én is akkor tanultam meg figyelni, mikor Kán megtanított rá, hogy igenis érdemes a neszekre sandítani, hisz élelmet, netalántán magát az életet rejtheti, figyelmeztet, ha veszély leselkedik. Ilyenkor, mikor a sötétség uralkodik az átlag emberek álmaikba burkolózva pihennek. Csak az ilyen számkivetettek, jobban mondva rejtőzködni vágyók élnek, ténykednek. Káróval haladva a főúton egész mókás, főleg, hogy alig akad pár lélek, aki megbámul, vagy egyáltalán felfigyelne rá, hogy egy méreten eluli példány a macskájával ilyenkor mászkál. Célom most épp akad egy kicsi, találnom kellene egy jó kis verdát, amit eladhatnék, mert már egészen kezdünk éhesek lenni. A mélyen világító pupillákba nézek, majd egy mosoly kíséretében leguggolok az épp nyavvantó szőröshöz. Nem is tudnám igazán kifejezni, hogy mi is ő nekem, és hogy mennyire szeretem. Talán ha nagyon meg kéne erőltetnem magam egy szóval tudnám jellemezni: család. De mivel a gyomrom elég erőszakos, ha éhes így nincs időm sokat filózni ezen, haladnom kell, hogy minél előbb legyűrhessek egy jó kis taco-t. Pár ismerős arcba botlok, egy apró biccentéssel nyugtázzuk egymás felé, hogy jegyeztük a jelenléteket. A helyi bandákkal jól megvagyok, valahogy elfogadtak és nem piszkálnak. A néptelenebb, sötétebb sikátorok felé fordulok, hátha levágva pár kanyart és utcát valami érdekesre akadhatok.
avatar
Amy Nanto
Boszorka
Boszorka

Hozzászólások száma : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Angel on Vas. Dec. 11, 2011 4:57 am

* Egy átlagos magasságú fiatal lány jelenik meg az egyik üres sikátorban. Általában sétálni szokott, vagy mint minden tinédzser kocsiba pattan de most sokkal kényelmesebb megoldást választott. Hosszú szőke haj keretezi egyszerű vonású még is szép arcát, amelyhez lehelet vékonynak látszó hófehér bőr is tartozik. Egyszerű fiatalos öltözéket visel, amely egy kék farmerből és hozzátartóz világos barna bakancsból valamint egy vörös vastag pulcsiból és vastag kék kabátból áll. Sapkát és sálat nem visel, csak kabáthoz tartozó szőrme sapkát csapta fel, hogy megvédje füleit a hidegtől. Nyugodt határozott léptekkel rója, a belváros rosszabbik felének az utcáit. Legbelül egyáltalán nem fél, de zsebében használatra készen ott lapul a kedvenc zsebkése. Évekig élt itt a város söpredéke között, pontosan tudja hogy milyen veszélyek leselkednek rá és hogyan kerülheti el őket, még is felkészült a legrosszabbra is.
~ Remélem gyorsan megtalálom akit keresek és Riza szívesen befogadja majd. A gyámügyre nem akarok vele menni, ő olyan okos biztosan kitalál valamit. Ha már én felettem nem anyáskodhat kedvére, ezzel kis kamasszal biztosan megtalálja majd a hangot. Biztosan ügyesen gondját fogja viselni és megoldja a nehézségeket. Tudom, mert láttam az álmaimban.... ~
* Fut át az agyán a gondolat, majd az arca megremeg egy pillanatra, és szomorúság árnyéka-vetődik rá. Azokban az álmokban Riza egy férfival élt együtt és ő sehol nem szerepelt a szeretője jövőjébe. Igaz, valódi szerelmet nem érzett soha a táncosnő iránt, és igazán elégedett se volt a kapcsolatukkal még se akar elválni tőle egyenlőre. *
~ Koncentrálj Angel! Koncentrál.... Emlékezned kell amit álmodtál..... Itt valahol ezen az utca sarkon fog felbukkannia. ~
* Hallatszanak fejébe az önmagának adott parancsok. Ha az látomása nem csal akkor hamarosan megjelenik az emo lány, és pontosan neki fog ütközni. *
avatar
Angel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az angyali démon
Kor : 25

Hozzászólások száma : 130

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Amy Nanto on Hétf. Dec. 12, 2011 7:43 am

Valahogy az égiek rámosolyogtak ezen az éjjelen, nincs olyan velőt rázóan hideg, így szakadt göncei épp elegendőek, hogy ne fázzon. Automatikusan szedi a métereket, ismeri a környéket és annak minden részét, hisz élete nagy részét itt töltötte. Megáll egy kicsit egy sötétebb részen, de még nem a sikátorban, hogy fel tudjon nézni az égre. A fekete lepel mindig is rabul tudta ejteni a nagyságával és a mélységével. Igaz most felhő takarja, de a hold fényes arcának körvonala azért kivehető, így egy kicsit el is időzik ott a tekintete. Kán viszont kegyetlen diktátor, nem hagy felesleges lazsálást ha épp éhes a bendő. Halk, de mégis eléggé parancsoló nyávogással hívja fel a figyelmem a leendő feladatomra.
- Jól van már..
Csitítom szavakkal is, hisz most a nézésem nem sokat ér. El is indulok újból a sikátor felé, felveszem a fejemre a kapucnim miközben gondolataim a leendő feladat és a lehetséges vásárló körül forog. Ennek lehet betudni, hogy nem vagyok annyira figyelmes, így mikor befordulok a sarkon egy nem várt akadályba, jobban mondva egy alakba botlok.A két lendület összetűzésbe kerül, nem is csoda, hogy kis híján a hátsómon landolok. De azért csak sikerül megtartanom magam pár lépéssel.
- Héj!
Csak ennyire futja hirtelen, bár azért érzem, hogy megemelkedik a pulzusszámom, felkészülve a védekezésre íriszeim az utamban állóra függesztem. A hangom dühtől fűtött, nem szeretem ha ilyen közel kerül hozzám valaki, főleg ha ez még lökéssel is párosul.
avatar
Amy Nanto
Boszorka
Boszorka

Hozzászólások száma : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Angel on Hétf. Dec. 12, 2011 9:09 am

* Minden pontosan úgy történik ahogyan megálmodta. Éppen amikor eléri a kis utca sarkát a teste a lány figyelmetlen lány testének csapódik és majd fél métert hátrálnak ijedtségükben. Persze, hősnőnk tisztában volt az egész jelenettel még se próbálta meg kikerülni vagy bármit tenni a baleset elkerülése végett mert félő volt hogy akkor a lány esetleg szó nélkül tovább megy. Igaz, a lehetőségei így se sokkal kedvezőbbek hiszen az ütközés pillanata után már minden bizonytalanná vált, és ezer meg ezer lehetőséget látott maga előtt. Tekintetével a lányét keresi, akinek tekintetében a várt félelemmel vegyes harcra készséget találja. Pár évvel ezelőtt sőt talán még ma is ő is pontosan ugyan így viselkedett volna, de hát ez nem is csoda hiszen mind a ketten ugyan azokon az utcákon szocializálódtak. *
- Csőváz! Angel vagyok! Szólíts, csak angyalkának. -
* Mutatkozik be miközben egy lépést még hátrál hogy biztos távolság legyen tőle. Reméli, hogy nem kerül fegyveres konfliktusra sor, de nem zárható ki semmi. Az utcán az erősebbé a tisztelet és nem zárható ki hogy elkel vernie ha beszélni akar vele. A lány erejét ismerve azonban ez korántsem biztos hogy ez sikerülni fog. *
~ Na, most mi legyen? Összefutottam vele most el kell valahogy juttatnom Rizahoz. A legjobb lenne ha mindent elmondanék de azt hiszem az túlzottan sok lenne elsőre. Oda kell figyelnem minden tettemre és szavamra mert esetleg azt hiheti hogy testére pályázom. Én azt bocsátottam áruba az ő korába, biztosan tettek már neki is ajánlatot. Nem, használhatom továbbá a démoni erőimet se ellene, mert akkor egészen biztosan gonosznak hisz és akkor süthetem az egészet. Nagyon résen kell lennem, bár ha olyan érzés mint amikor Cossette megráz akkor lehet hogy kicsit és játszanom kéne vele. ~
- Azt hiszem éhes a cicád én segíthetek neked! Szívesen segítek neked, szeretem macskákat és nem rég még én is itt éltem. Biztosan jól esne nektek egy kis meleg étel. -
* Mondja majd kelletlenül kihúzza a zsebeiből a kezét, így láthatóvá válik hogy nincsen nála fegyver és nem jelenthet veszélyt. A száján angyali mosoly jelenik meg, és a kezét óvatosan felé nyújtja remélve hogy nem fogja megcsapni az áram, ami látomásai szerint előbb utóbb a halálát fogja majd okozni. *
avatar
Angel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az angyali démon
Kor : 25

Hozzászólások száma : 130

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Amy Nanto on Hétf. Dec. 12, 2011 9:35 am

Na ezt most jól megcsináltam. Nem is botolhattam volna egy normális, morgó idegenbe, aki pár szitok szó után menne is tovább, max megfenyegetne, hogy jól elpáhol, ha már a szüleim képtelenek voltak erre. Nem egy ilyen eset fordult már elő velem, de a mostani. Ilyet sem pipáltam még.
- Angyalka mi..
Pff.. hát nem tudom, hogy honnan szalaszthatták a csajt, de tuti nem valami normális helyről. Ilyen névvel sem dicsekednék. Na de nem az én reszortom, hogy megítéljem kire milyen cetlik ragasztottak név gyanánt. Bár itt valószínű, hogy önszántából hívatja magát, ami csak ront a helyzeten szerintem. Az eddigi kezdődő félelmem mintha elvitte volna szél és csak az értetlenség marad a helyében.
~ Ez meg mi a frászt akarhat tőlem ?! ~
Fut át a gondolataim között, pedig még csak most jön az érdekes rész. A jótékonykodás hallatán bal szemöldököm a magasba szökik, ajkam is önkéntelenül nevetésre görbül. Ennyire egyszerűnek néz, hogy ilyen könnyen megvesztegethető vagyok?! Ahogy a kezek előre kerülnek ösztönösen fordulok, hogy ha kell használjam a képességem, vagy a késem. De mivel nincs semmi a kezében engedek az izmaim feszességén, de azért készen állok védekezni, vagy ha kell támadni.
- Na ne röhögtess. Ha enni akarunk majd veszek.
Hangom kissé gúnyos, de azért nem lekezelő, csak olyan távolságtartó. Az angyali mosoly nincs hatással rá, megtanulta már rég, hogy az ördög angyali ábrázat mögött lakozik, nem hisz sem a szavaknak sem a kinézetnek, megbízni meg főleg nem bízik meg senkiben. Keményen a lány szemébe néz, majd elindul, hogy mellette elhaladva visszatérjen eredeti elgondolásához.
avatar
Amy Nanto
Boszorka
Boszorka

Hozzászólások száma : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Angel on Hétf. Dec. 12, 2011 10:40 am

*Angel valószínűleg Amy helyébe ugyan így cselekedne és megpróbálná faképnél hagyni saját magát, azzal az egyetlen apró eltéréssel hogy előtte még megpróbálna valami féle csajozós trükkel. Ezen tény azonban mit sem változtat azon, hogy a fehér hajú kis ördög sorsa van a kezében és nem hagyhatja őt elsétálni. *
~ Nem lesz ez így jó, nagyon nem lesz. Nem szabadna hagynom hogy elmenjen innen, mert akkor soha se találja meg azokat akik majd felnevelik és nagyhatalmú boszorkányt fognak nevelni belőle. Valamit sürgősen ki kell találnom, de egyáltalán nem úgy tűnik mint aki megbízna bennem. Ez nem is csoda hiszen nyílván nem volt könnyű élete tényleg el kell vernem ha azt akarom hogy tiszteljen és komolyan vegyen? ~
* Gondolkodik el miközben újra zsebébe csúszik ahol rögtön rá is fonódik a keze a késére. Mikor megérinti rögtön nyugodtabb lesz és szinte vágyni kezd arra hogy használja. *
~ Támad meg! Ha elvereted tisztelni fog, és az se baj ha komolyabb sérülést okozol neki. Ájultan, már oda viheted ahova akarod és egyszerűen hazudhatod azt hogy ő támadott senki se fog neki hinni. ~
* Szólal meg egy hang a fejében amely mint ha csak teste ösztönös reakcióit fogalmazná meg. Támadni, ütni, és megküzdeni a tiszteletért. Ez az ember legősibb ösztöne, Angel pedig ebbe a szellembe élte le életének legmeghatározóbb részeit, a benne lakó démon úgy látszik sokkal okosabb mint a boszorkány. *
~ Igen, ezt kéne tennem. Ő éppen olyan utcán élő kisstílű gazember mint amilyen én is voltam. Kizárólag az erő szavából fog megérteni. ~
* Válaszol hősnőnk is majd hirtelen ötlettől vagy talán a démoni énje által vezérelve hatalmas lángrobbanás kíséretében Amy elé-teleportál. *
– Álljál meg csajos! Engem azért küldtek hogy segítsek. Én is olyan vagyok mint te csak engem sokkal jobban sikerült elfuseráltak az őseim. Láttam, a jövődet és egy nap nagy boszorkány lesz belőled, de ahhoz hogy ez megtörténjen biztonságos helyre kell vigyelek. Felkészületlenül hamarosan végezni fog veled egy démon. ~
* Mondja, miközben felkészül egy esetleges támadásra. Tudja hogy ez volt a legokosabb ötlet amit tehetett ,de most már nincs visszaút. *
avatar
Angel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az angyali démon
Kor : 25

Hozzászólások száma : 130

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Amy Nanto on Hétf. Dec. 12, 2011 11:05 am

Na erre nem igazán számítottam. Még jó, hogy nem túl gyorsan szedtem a lábaim, még a végén belesétáltam volna ebbe a nagy lángrobbanásba, ami épp előttem ütötte fel a fejét, amiből az előbbi csaj mászik ki. Ez azért nem semmi kis trükk, eléggé jó ahhoz, hogy a levegőm pár pillanatig bent maradjon. Na de nem olyan fából faragtak, aki csak néz tehetetlenül és várja tétlenül a történéseket. A szavak visszarángatnak a valóságba, a félelmem, hogy netalántán erősebb vagy túlzottan megsebesítem a háttérbe szorul, most az életösztöné a terep. Kánnak nem is kell mondanom semmit, nagyon is jól tudja, hogy mi a dörgés, a lehető legbiztonságosabb helyre húzódik, el kellő távolságba a kettősünktől. Nem először kerülök hasonló helyzetbe, támadtak már meg. Igaz nem épp ilyen módon, de azért az sem volt épp piknikes délután.
- Segíteni? Szerinted ilyen ha valaki segíteni akar?
A hangom és nem épp egyszerű természetem most sem hagytam otthon, szemtelenül feleselek, nem nagyon tartok tőle, hogy akár végzetes hibát is elkövethetek. Inkább csak azért aggódok titkon egy kicsit, hogy meg tudjam őrizni a kontrollt, mellyel az ösztöneim csak kellő mennyiségben szabadulnak a felszínre. Bár a jelen helyzet igencsak feszegeti ezen határokat.
- A jövőmet? Szerintem rossz mozit néztél..
Kezem önkéntelenül a zsebembe csúszik, azon belül is a késem markolatára. Érzem, ahogy a fém megtelik elektromossággal, bizsergetően tudatva, hogy ha kell használatra kész. Nem fogok egy esetleges harc elől elmenekülni, még ha ezzel veszélyeztetem a másik, vagy a saját testi épségem. Ha belém kötött viselje hát el a következményeket, mint az eddigiek előtte. Szemöldököm összehúzom, mélyzöld szemeim mintha enyhén szikrákkal lennének szórva, testtartásom is változik, alkalmazkodva a harcra való eshetőséghez.
~ Nem tudom, hogy mit vár Angyalka, de ha arra számol, hogy megfutamodok nagyon téved, csak nehogy késő legyen, mikor erre rájön.. ~
Gondolataim csak egy pillanatra kavarognak, majd minden részem a harcra összpontosul. Ha meg akar verni, és ezzel megalázni nem lesz egyszerű dolga.
avatar
Amy Nanto
Boszorka
Boszorka

Hozzászólások száma : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Angel on Szer. Dec. 14, 2011 2:30 am

* A lány nem akarja megkönnyítené hősnőnk dolgát, de még provokálni is próbálja őt. Angel-t azonban nem éri meglepetésként ez a fajta agresszív és bizalmatlan viselkedés felkészült erre az eshetőségre is. Először is eltűnteti arcáról a kedveskedőnek szánt bárgyú mosolyt és helyére nyugodt dacos kifejezés lép. Ezt követően felveszi a lánnyal szemkontaktust, hogy lássa nem futamodik meg és egyenrangú félként kezeli. *
- Nyugodás van, hékás. Mondtam már neked, hogy segíteni akarok. Tudom, hogy milyen az utca én is innen jövök. Nem akarlak megtámadni, nem vagyok démon csak félig az anyám állítólag becsületes boszi volt. Meséltem már hogy jól ellettem fuserálva genetikailag vagy hogy mondják ezt az okosok. Nyögjed már ki hogy mit kell tennem, azért hogy megbízzál bennem, nem akarok itt balhét. -
* Próbálja győzködni a lányt a tőle telhető legutcalányosabb modorban. Reméli ha kedves szavak nem hoznak eredményt majd az erőszakosabb hangnem igen. Sőt, így még őszintébbnek is tűnik hiszen nem játsza meg magát többet. *
~ Gyerünk már! Essen le neked hogy jót akarok.... ne legyél hülye.... legalább azt fogd fel hogy ez milyen jó lehet neked. Nekem is jobb lett nagynénéméknél, neki is jó lesz majd Rizaval és ő is boldog lesz biztos. Ennyivel tartozom a sorsnak és az én kis vörösömnek is. Biztosan sikerül elmagyarázni neki a dolgot, és megfogja érteni. ~
* Próbálja meggyőzni magát a terve helyességéről. Egyenlőre azonban nem látszik hogy működne a dolog és ez újabb lehetőséget ad a benne rejlő démonnak hogy szóhoz jusson. *
– Ugyan, ez csak egy kis csitri. Nem tudja hogy neki a mi a jó. Te se tudod hogy mi kell neked, most is lenne jobb dolgod is biztos mint tolvaj palántákkal szenvedni. Teleportál hátad mögé, egy szúrás... illetve ütés és vége is a gondnak. Ha nem mozog akkor könnyebb a dolgod mint ha végig nem érő szócsatát vívsz vele. Ad át az irányítást én majd elintéznem, ezt a förmedvényt. -
* Duruzsolja a gonosz énje szinte a fülébe, aminek hatására a szeme kékből zöldre vált. *
– Nem..... nem .... és nem..... -
* Üvölti ellenfelének, majd beleharap a nyelvébe, olyan erővel hogy könybe lábadjon szeme. Rég óta tudja hogy a baljós gondolatokat a legkönnyebben a fájdalommal űzheti el. *
- Ha nem akarsz velem jönni akkor csak üljünk be a pitéshez, az nyilvános hely és beszélgethetünk. Nem akarok neked ártani, ha szerettem volna már régen megtámadtalak volna. -

* Folytatja, a győzködést miközben továbbra is tartja vele a szemkontaktust. *
avatar
Angel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az angyali démon
Kor : 25

Hozzászólások száma : 130

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Amy Nanto on Csüt. Dec. 15, 2011 6:36 am

A szemkontaktus elől sem térek ki, ha szemezni akar tőlem aztán csinálja, összehúzott szemöldökkel konokul nézek a szemeibe. Ilyen dolgokkal nem fog megfélemlíteni vagy netalántán eltántorítani a célomtól. Amikor megszólal a másik, a stílusa egyszerre nevetséges a számára és meghökkentő. Érdekes egyveleget rakott össze Angel az már biztos. Bal szemöldököm a magasba szökik miközben hallgatom.
- Mit akarsz tőlem?
Komoly ábrázattal kérdezek. Nem igazán az érdekel, hogy mert jó lesz nekem ha elhiszem a blabláját, a mögöttes indokok érdekelnek, hogy miért pont én és miért ragaszkodik ennyire az elhatározásához, hogy magához édesgessen. Nem értem a csajt, és azt sem, hogy hogy a fenébe talált meg pont itt. A testtartásom nem változik, mindenre készen állok, csak talán a pulzusszámom csökkent valamelyest, ahogy a józan eszem elkezdte uralni az ösztöneim. A szemszínváltozás enyhén furcsán érint, nem láttam még hasonlót, és nem is igazán értem, hogy hogyan is csinálja és miért alakult így. Az utána következő szó ismétlése méginkább eltántorít attól, hogy egyáltalán beszéljek vele.
- Neked meg mi a bajod?
Olyan, mintha magával veszekedne, lehetséges, hogy elmebajos, az ilyeneket meg kerülni szokás, jól tudom én, hisz tőlük aztán nem lehet semmi értelmeset várni. Egyet hátra is lépek, na nem azért, mert félnék vagy valami, sokkal inkább azért, mert ha tényleg hernyós akkor nem érdemli meg, hogy megsüssem, vagy bántsam, mert az méltatlan lenne tőlem. Igaz vannak képességei, de akkor sem lenne korrekt részemről, hogy kihasználom, hogy agyilag nincs rendben.
- Elment az étvágyam. Lehet, hogy megtámadhattál volna ha akartál volna, de még magaddal sem tudsz megegyezni, így nem is értem, hogy mit akarsz tőlem..
A helyzet kezd elég érdekes lenni, valahogy el kéne tűnnöm innen minél hamarabb, csak még azt nem tudom, hogy hogyan, mert valószínű, hogy nem fog leszállni rólam a csaj.
avatar
Amy Nanto
Boszorka
Boszorka

Hozzászólások száma : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Angel on Csüt. Dec. 15, 2011 8:55 am

* Angel hála a fájdalomnak sikeresen elfojtja a benne éledező démont, de mire teljesen visszanyeri a teste felett az irányítást már is elkövetett egy oltári nagy baklövést. A magába beszélés miatt ugyan is a lány természetesen örültnek nézi, amely katasztrofális szintre rontja az esélyeit. Ennek ellenére nem hátrál meg, a tekintetét továbbra is a lányon tartja és egy tapodtat se hajlandó mozdulni. A kést közbe zseb biztos takarásába a ruha újjába teszi hát ha sürgősen használnia kell. A békés megoldásokban már egyik én se se hisz, ami nem is meglepő hiszen mindannyian az utca szülöttei ahol egyetlen törvény létezik az erősebb törvénye. *
- Magammal vinni egy barátnőmhöz aki befogadna titeket a macskával. Semmi rossz nincs a dologba, mind a ketten megjártuk a poklot és ő vigyázna rád. Mondtam hogy félig én is boszorkány vagyok és láttam a jövődet. Ez alapján találtalak meg. Tudom hogy nincsen okod rá hogy megbízz bennem, de legalább egy ingyen ebédet elfogadhattad volna.... Tényleg nagyon fontos lenne az egész világszámára hogy biztonságos helyre kerülj. Kérlek, had törlesszek az adósságomból és ne nehezítsd meg a dolgom. -
* Mondja a szokottnál kevesebb szleng szöveggel és normálisabb hangnemben. Ez azonban még mindig kevés lehet ahoz hogy elérje a végső célját. Amy egyenlőre nem ismerte fel hogy a szőke hajú szépség őszintén segíteni szeretne és ez nem is róható fel neki. *
~ Most mi legyen? Még ötletem sincs hogyan tovább talán tényleg meg kellett volna legyintenem. Akkor biztosan nem lenne ilyen szemtelen és talán hajlandó lenne arra hogy velem jöjjön. Valakinek rá kell ijesztenie, ha már nem hallgat a jó szóra akkor más módszerekkel kell az érdekeit megvédeni. ~
* Gondolkodik, majd tesz egy bátortalan lépést előre. A hangok egyenlőre távol maradnak a fájdalom sikeresen megfékezte őket. *
- Semmi bajom sincsen, amúgy csak néha hangosan gondolkodom, Ez talán bűn? -
* Próbálja megmagyarázni az előbb kirohanást. Természetesen, ahogyan tőled elvárható tőle ez is elég hebehurgyán sikerül. *
avatar
Angel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az angyali démon
Kor : 25

Hozzászólások száma : 130

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Amy Nanto on Csüt. Dec. 15, 2011 9:23 am

A válaszok most normális módon, majdnem rendesen megválaszolják a feltett kérdésem. Változik a kép, jobban mondva a stílus, ami egész elfogadható kezd lenni. Jobban szeretem az ilyen normális beszédet. Attól, hogy az utcán élek még nem kell úgy beszélni velem, mint ha valami zárlatos hülye gyerek lennék, aki csak pár alap szót ismer furán kiejtve. Na de ezt nem róhatom fel neki, hisz nem ismer, nem tudja, hogy ki vagyok és honnan jövök.
- Boszorkány? Démon? Hallottam már ezeket a szavakat, de nem mondanak semmit. Nem értem, hogy mit akarsz ezzel. Az egész világnak? Mi köze a világnak hozzám? Nem tehetek érte semmit, ahogy a világ sem értem.
Tipikus lázadó kamasz, bár ettől eltekintve inkább a tapasztalataira hagyatkozik. Mivel eddig sem érdekelt senkit, hogy él-e vagy meghalt, csak az utána járó pénz érdekelte volna a felnőtteket, most miért hinné el egyszerűen, hogy valaki önzetlenül akar segíteni neki?!
Nem kell nekem semmi ékes és magasztos magyarázat, csak egyszerűen az igazság érdekel, és hogy egyenrangúnak tekintsenek, ne egy irányítható birkának. A tartásom enged, nem is veszem észre, hogy normális testtartásba helyezkedem. A kíváncsiságom felkeltette az elég ésszerűtlen viselkedése ellenére is. Ha már belekeveredtem ebbe a helyzetbe, legalább tudni akarom, hogy mi a fenéről van szó, és hogy nekem mi közöm van ehhez az egészhez. Azért annyira még nem vagyunk jóban, hogy közelebb is jöjjön, mikor egy lépést tesz előre én egyet hátra. Azért ne haladjunk ilyen gyors léptekkel, örüljön, hogy egyáltalán még itt vagyok és nem tűntem el, bár legszívesebben megtenném.
- Nem bűn. Ha veszekedni akarsz magaddal felőlem aztán tedd nyugodtan.
Egy apró vállrándítással is kiegészítem a szavaim. Ha neki így esik jól akkor tegye csak, amíg tőlem tisztes távolságban marad.
avatar
Amy Nanto
Boszorka
Boszorka

Hozzászólások száma : 11

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Angel on Csüt. Dec. 15, 2011 11:16 am

* Angel nem a lányról gondolta azt hogy buta, inkább ő szellemi képességeivel vannak gondok. Amúgy is úgy beszél mint a legtöbb kamasz, ezért még fel sem merül benne az-az eshetőség, hogy esetleg ezzel lehet probléma. Végül azonban hangulat oldottá válik, hála hősnőnk hirtelen hangnem váltásának és ezt követően már beszélgetés is kezd normális mederbe terelődni. *
- Öhm, szóval te nem tudod hogy boszorkány vagy? Tudod, a boszorkányok olyan emberek akik varászhatalommal bírnak. Tudunk igézeteteket mondani, szertartásozni meg vannak egyedi cuccaink is. Én például anyukámtól örököltem hogy megálmodom a jövőt, néha meg látomásaim vannak. Tudod, ilyen látnok féle vagyok. A feladatunk hogy harcoljunk démonok, és más gonosz lények ellen bár azért közöttük is vannak jó fejek, meg helyes pasik, csajok, akiket vétek likvidálni. Én apám is démon volt tőle örököltem teleportálást ami dizájnos és kircsi, meg tűzgömböket ami nem annyira kircsi mert elég nehéz irányítani. Na, érted hogy miről beszélek.... láttam egyszer hogy alaposan megrázol az erőddel és te is villámokat lősz, mint.... na szóval ismerek ilyen egyént. Ja, és vannak fényőrizők akik segítenek nekünk, meggyógyítanak meg jönnek ha bajod van. Ők, mind jó fejek! Te gondolom nem tudod ki a tied ugye? Én se tudtam te korodban, majd biztosan jelentkezik. -
* Zúdítja rá az információk zavaros tömegét Amy-ra aki remélhetőleg nem kapp majd ettől sokkot. Amúgy is ő akart őszinteséget és ez az igazság még ha kicsit furán és zavarosan is van összefoglalva. *
– Egyébként egyik álmomban láttam hogy te benned meg van lehetőség hogy nagyon erős harcossá válj. A tetteidért majd hosszú és boldog életben lesz osztályrészed, de ha az utcán maradsz akkor minden adottságod, minden ami jót tehetnél a semmibe vész. Láttad hogy mire vagyok képes, nem hazudok. Sokáig éltem az utcán jóval tovább mint amennyit te itt megélhetsz. A sors azonban elvezetett a rokonaimhoz. Kérlek szépen hagyd hogy én is elvezethesselek azokhoz akik majd befogadnak téged. Gondolom nem szeretnéd a függetlenséget feladni, se azt hogy irányítsanak téged, de ha nagyon gáz lesz légkör akkor ígérem néha megszöktetlek tőlük. Nekem most veled kell jót tennem és még másik két emberrel akiknek sok örömet fogsz majd okozni. Ezt a küldetést kaptam jó oldal vezetőitől. -
* Foglalja össze a lényeget egy újabb kissé hosszúra sikerült monológban. Ezt követően azonban elhallgat és várja hogy a lány mit szól a dologhoz. *
avatar
Angel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Az angyali démon
Kor : 25

Hozzászólások száma : 130

Vissza az elejére Go down

Re: Utcák és sikátorok

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

12 / 13 oldal Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.