Az oldalon jelenleg regisztrációs stop van érvényben!

részletek itt
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Ha segítség kell...
Latest topics
» Kivel is játsszak?
Vas. Aug. 18, 2013 8:58 am by Gareth

» Dante (Pokla) lakása
Vas. Aug. 11, 2013 3:12 am by Dante

» Avatar, aláírás
Kedd Aug. 06, 2013 4:36 am by Leah

» * Vienne
Kedd Aug. 06, 2013 3:12 am by Leah

» Könyvtárak - Stanford
Kedd Aug. 06, 2013 2:15 am by Ivy Lockheart

» Amelia Lane lakása
Szomb. Aug. 03, 2013 9:50 am by Amelia Lane

» Walenthyn Bennet lakhelye
Vas. Márc. 24, 2013 10:46 pm by Agrael

» Sakáltanya bár és szórakozóhely
Szer. Feb. 13, 2013 9:37 am by Chris

» Szószaporító
Vas. Dec. 23, 2012 1:55 am by Vienne


Brightmore rezidencia

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Brightmore rezidencia

Témanyitás  Júlia on Hétf. Aug. 22, 2011 9:51 pm

Leírás alatt, linkekkel majd később...
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Pici férjem ^^

Témanyitás  Júlia on Hétf. Aug. 22, 2011 10:10 pm

Hamar végeztem ma, még alig volt fél 11. A délutáni munkámat pedig itthon fogom megcsinálni, ezt már letárgyaltam az illetékesekkel. Ma éppen Mandy jött hozzám, de a munkát ilyenkor próbálom figyelmen kívül hagyni. Bele is őrülnék, ha mindig ezen kéne, hogy járjon az agyam. Nekiálltam ebédet csinálni, hiszen ma már nem volt itthon semmilyen kaja, csak alapanyagok hozzá. A mai menü tejfölös csirke lesz, egy kis csípős kölessel, ami már csak a nevéből ítélve is nyálcsorgató. Ezzel elszöszmötöltem pár órát már korábban, mert ugye pácolni kell, hogy finomabb legyen, de a többi az elég gyorsan megvan. Már fél 12 volt, így hamarosan kivehettem a sütőből az ételt, aminek már javában jött az émelyítően pikán illata. Csodálom, hogy Gab még nem jött ki, és nem lohol itt a nyakamban, hogy mikor lesz már ebéd. Kis éhenkórász torkosom. De én így szeretem. A főzés pedig igen szórakoztató tud lenni, ha közben zenét hallgatsz, és táncolsz, tombolsz, és arra vársz, hogy elkészüljön a menü. Hát én ezt sosem fogom megunni.
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Gabriel on Hétf. Aug. 22, 2011 10:47 pm

-A rrrrohadt életbe már csak ugyan! - Csapok rá az asztalra, mint valami idegbeteg, veszettséggel fertőzött félkegyelmű. Még soha nem volt ilyen nehéz befejezni egy történetet. Tudniillik, legalább öt féle variációm van a tökéletes befejezésre, de sajnálatos módon egyik sem felel meg, és, ha nekem valami nem felel meg, akkor újrakezdem és, ha újrakezdem akkor dühöngök és ha dühöngök, akkor ordítok, mint aki beszorult. Elkélnének már azok a hangszigetelt falak. Ha máshova nem is legalább a dolgozószobába.
Lecsapom a laptop tetejét, majd órák hosszai ücsörgés és íróasztal fölötti görnyedés után, végre először felállok és egyenként megropogtatom a csontjaimat.
Megdörzsölöm a szemeimet.
Harapni kéne már valamit!
Fütyörészve rontok ki a szobából és indulok meg a fenséges illatok után.
-Oh nyami! - Egy szempillantás alatt már Julie mögött állok, és egyenesen a füle mellől duruzsolom ezt a két szót, aztán egy megérdemelt puszi az arcára és már suhanok is a konyhaszekrényekhez, hogy megterítsek két főre.
-Ugye az a Minnie, vagy, hogy is hívják barátnőd, ma nem jön ebédre? - Érdeklődöm az asztal mellől.
avatar
Gabriel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Gébriel
Kor : 33

Hozzászólások száma : 39

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Júlia on Hétf. Aug. 22, 2011 10:57 pm

Még mindig elég táncikálós a hangulatom, bár hozzáteszem, hogy a finom illatoktól még jobban kedvem támad fütyörészni ordítani, énekelni, és csak úgy tengni lengni. Éppen állnék neki az italokat előszedni az ebédhez, amikor Gab mögém lép. Sosem javul meg, de nem baj, én így szeretem.
- Szia drága. Tejfölös csirke lesz az ebéd, meg mellé egy kis csípős.
Adagolom be neki a mai menüt, még mindig az italnyitásra koncentrálva, de amikor a tányérok felé lép, és látom, hogy nekiállna kiszedődni, gyorsan ott termek, és már csukom is vissza.
- E-e... Azok már rég kint vannak. Elkéstél.
Vigyorgok rá, már megszokhatta volna, hogy az az első, hogy megterítek. Tányér, kés, villa, szalvéta, pohár, és egy tálca, amire majd a hideg italok kerülnek. miután lecsuktam a szekrényt, már rohanok is vissza, hogy villámgyorsan az asztalra helyezhessem az üvegeket.
- Nem, ma nem jön. Túl sok az elfoglaltsága, meg egyébként is dél van. Ilyenkor dolgozik.
Aztán kissé leállok, nagyjából mindennel, és összehúzott szemmel kérdezem meg tőle.
- És te hogy állsz a történettel? Ahogy hallottam, nem igazán állsz a magaslatán a dolgoknak.
Hiába, mindig kiszagolható, ha valami nem úgy sül el, mint ahogyan kéne. Ez pedig rajta mindig átüt.
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Gabriel on Hétf. Aug. 22, 2011 11:30 pm

Tejfölös csirke? Csípős? Most már értem, hogy miért vettem el ezt a nőt feleségül! Illetve... nem csak a gyomrom miatt, félre ne értsenek, de többek között ez is közrejátszott, erről viszont nem feltétlenül kell tudnia. Amiről nem tud az nem fáj neki.
-Hogy felejthetem el ezt mindig? - Rázom meg a fejem, és már csukom is vissza a konyhaszekrényt. Na de nem baj! Így legalább nem kell plusz munkát magamra vállalni. Tiszta jó! Körbe ugrálnak, kiszolgálnak. Soha nem hittem volna, hogy ennyire felemelő és laza lesz a házas élet.
Annak rendje és módja szerint el is indulok az étkező felé, hogy ott aztán leülhessek az asztal egyik végébe és várjam, hogy az ebéd kezdetét vehesse.
-Oh hála a magasságosnak... ömm... mármint... tudod csak azért, hogy van egy jól fizető munkája és, hogy nem kell... kilakoltatni és egészen véletlenül ideköltöznie és hasonlók. Ez a mai válságos világban sajnos már elég sűrűn előfordul. - Hogyne! AZ kéne még csak, hogy az a nő ideköltözzön!
-Kösz baby, ez most igazán jót tett az önbizalmamnak! - Vonom föl egyik szemöldökömet, majd nyúlok a kajáért, hogy megpakolhassam a tányéromat. Csak szépen, stílusosan.
-Két nap van hátra a beadási határidőig, de egyszerűen az öt kitalált végből, egyik sem felel meg. - Húzom félre a számat, közben beleszúrom a villámat az első falatba.
avatar
Gabriel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Gébriel
Kor : 33

Hozzászólások száma : 39

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Júlia on Kedd Aug. 23, 2011 12:07 am

Hát nem fáj, amíg majd egyszer véletlenül el nem szólod magad. De ezt csak mellékesen jegyzem meg. Minden esetre az tiszta jó, hogy ugrál, és segédkezni akar, de ha egyszer ennyi munkája van, akkor üljön le a seggére, ebédeljen, aztán jöhet egy csöpp relax, és már mehet is a munka ismételten. Szerencsére az idő jó, nem gondoltam volna, hogy ennyire hálás leszek a légkondinak, ami Gab ötlete volt. Viszont arra már igencsak felhúzom a szemöldököm, mikor Minnie-ről beszél, hogy hála istennek. Eddig még nem is mondta, hogy nem szimpatizál vele.
- Te szívem! Mi a gond Minnie-vel?
Térek aztán rá, miközben pakolom ki a frissen sült husit, és mellé a köretet, ami úgy nézem, nem lesz hosszú életű. De nem baj, ezért van, hogy meg kell enni.
- Jó étvágyat!
Hangsúlyozom ki, és ezennel nálam a beszélgetésnek végeszakad, hiszen evés közben nem beszélünk. Nem vagyok sznob, se gőgös, se celeb, de ezt akkor sem viselem el, hogy ebéd közben bárki nekiálljon beszélni. Nem, még tőle sem. Emiatt nem kap választ rögtön a saját munkája ecsetelésére, de miután én befejeztem, aztán már meg merek szólalni, miközben leveszem a kupakját az egyik üveg ásványvíznek. Hiába, nekem most ez dukál.
- Akkor találj valami hatodikat, ha egyik sem felel meg. Nem mondom, hogy segítek, mert abszolút nem az én asztalom, de ha gondolod, és elmeséled a sztorit, akkor megpróbálok valamit kiötleni, elvégre nekem is mindig kreatívnak kell lennem.
Vonok vállat, töltöm ki a vizem, és máris emelem a számhoz a poharat, hogy leöblíthessem a csípős köles maradékát. ha pedig ezzel is megvagyok, és drága egyetlenem is befejezte a főfogást, akkor jöhet még a desszert. Meggyes pite, tejszínhabbal, és igazi meggydarabokkal. Felállok, és érte indulok, majd félúton visszaszólok.
- Amíg kiteszem a desszertet, lennél kedves összeszedni a tányérokat, és kitenni a sütiseket? A villa már ott van, neked csak a tányér marad, rendben?
Mosolyodom el, és valahogy úgyis tutira veszem, hogy megcsinálja. És egyébként is hagyni kell érvényesülni, még akkor is, ha egy nagy gyerek. És azért, hogy mindezt bizonyítsam, én is ugrálva, szinte táncolva haladok végig a hűtőig, és emelem ki belőle az édességet, kivételesen bolti van csak, nem itthon készített, de mindenre nem lehet időm. És egyébként sem vagyok kibékülve a sütéssel. Az inkább anya reszortja. És akkor eszembe jutnak ők. Még mindig a hűtőben a fejem, és keresem, amit még kell, miközben megemlítem lehetséges érkezésüket.
- Jut eszembe, beszéltem anyával, azt mondta, hogy a hetekben meglátogatnak, még amíg jó idő van, és meleg. Tudod, ritkán tudnak kimozdulni, ők is dolgoznak, és most, a nyár végén úgy döntöttek, hogy felszabadítják az utolsó napjaikat, hogy átjöjjenek. Itthon leszel jövő héten, ugye?
még mindig a hűtőben a fejem, de megtaláltam a tejszínhabot, így most már kikecmereghetek onnan, szóval ezekkel az édességekkel indulok vissza az immáron remélem, megterített asztalhoz, és várhatom, hogy megfelel-e neki.
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Gabriel on Kedd Aug. 23, 2011 12:42 am

Nem akarod, hogy most elkezdjem felsorolni és még jellemezni is annak a hibbant tyúknak az összes hibáját.
Jegyzem meg csak úgy magamban, majd megköszörülöm a torkom, mintha az imént nem is a nőt szidtam volna magamban úgy, mint szódás a lovát.
-Az, hogy elviselhetetlen. - Tömörítem ezzel egy mondatba az összes hibáját annak a ... Mini-manónak.
-Viszont! - Kívánom én is, ám a beszédet továbbra sem hagyom abba, még ha tudom azt, hogy Júliát ez rettentően irritálja. Legalább most had járassam már egy kicsit a számat, az egész napi kussolásom után.
-Amikor itt van mindig csak az ő hangját lehet hallani, és állandóan megjegyzéseket tesz az ingemre. - Az utolsó tényt felháborodottsággal mondom, aztán nemlegesen megrázom a fejem és enni kezdek, innentől már én is csöndbe maradva, ám a csámcsogásomat félreérthetetlenül hallani lehet.
-Nem találok és nem mondom el. Majd, ha egyszer kész lesz szépen megveszed az egyik könyvesboltban. - Záron le a témát. Mindig is utáltam, ha a befejezetlen alkotásaim felől kérdezgetnek. Úgyis tudja, hogy egy szót sem fogok belőle elmondani.
-Hmm... mi lesz a desszert? - Csillannak fel pajkosan a szemeim, közben persze eleget téve a kérésének, -akárcsak egy jól nevelt pincsikutya- már megyek is a konyhába, hogy ott aztán a megfelelő étkészlet előkeresése után az étkezőben megteríthessek. Ameddig várom, hogy a finomság az asztalra kerüljön, visszaülök a helyemre és öklömmel a villámnak a fogait kezdem el ütögetni, ezzel elérve azt, hogy a vége megemelkedjen az asztalról. Hol van már az a valami? Türelmetlenkedem magamban, közben hallgatom a mondandóját és a többségét el is engedem a fülem mellett kivéve azt a részt, amikor az anyóshoz és apóshoz érkezik. A villa átfordul és csörömpölve a földre esik.
-Ömm... ha jól láttam a naptáramban, pont aznapra fogok fertőző betegséget kapni... nem szeretném, hogy elkapják. Az anyádnak meg aztán főleg gyenge az immunrendszere... - Viccelem el a dolgot egy cseppet bunkó módszerekhez folyamodva, miközben az íncsiklandozó desszert helyet kap az asztalon.
-Egyébként, itthon leszek. - Fordítom komolyabbra a szót, aztán miközben ő vág a pitéből, elmegyek a konyhába, hogy aztán két talpas pohárral és egy behűtött vörösborral térhessek vissza, amiből öntök mind a két pohárba és koccintásra emelem a poharam.
-Igyunk arra, hogy végre van egy szabad hétvége amit együtt tölthetünk. - Emelem meg a poharat és kortyolok az italból.
avatar
Gabriel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Gébriel
Kor : 33

Hozzászólások száma : 39

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Júlia on Kedd Aug. 23, 2011 1:00 am

Elviselhetetlen. Ez azért kicsit enyhe túlzás, mert nem elviselhetetlen, csak egy kicsit még új neki a helyzet, elvére alig egy hónapja költözünk ide. De hagyom rá, férfiból van, azokra meg nem lehet hatni. Mikor meg viszont jó étvágyat kíván, csak bólintok, hiszen én már nekiálltam, alig egy falattal előtte. És nézd már meg, még mindig nem bírja befogni a kajálás közben, nem hiszem el. Csak megforgatom a szemem, megrázom, és lehajtom a fejem, hogy még egy falatot a villámra bökhessek. Ilyenkor hagyni kell, különben jaj annak, aki lepaktál vele. Az ebéd befejeztével jöhet a desszert, amit nem árulok el neki. Érezze már, hogy hol a határ... Viszont az jó, hogy legalább a tányérokat kiviszi, leteszi. Viszont az már betesz, hogy nekiáll hülyülni.
- Figyelj! Nem muszáj itthon lenned, ha nem akarsz, de tudd, hogy arra vagyok a legallergiásabb, ha anyáékat oltod, anélkül, hogy lenne rá indokod. Akkor is, ha csak viccelődsz.
Mondom kissé mogorván, már cseppet sem annyira rózsás a hangulatom, mint az elején, bár nem vagyok se ideges, se mérges. Az pedig némiképp old a hangulatomon, hogy itthon lesz.
- Akkor tiéd a nappali, a konyha, az enyém a többi helyiség, amit ki kell addig takarítani.
Ellenvetést nem tűrök el, a takarításban nem, és ezt is jól tudja, mert ezzel az egy feltétellel költöztünk ekkora lakásba. Amikor meg előveszi a bort, és kitölti, nem szólok egy szót sem, elmondtam már, hogy ma délután még dolgozom, tehát a munka végéig nincs ivászat, főleg azért nem, mert gyerekekkel foglalkozom. Felemelem a vizes poharam, és azzal koccintok, mosolyogva a köszöntőjére. Aztán egy húzásra kiürítem, és olyan gyorsan tüntetem el a pitém, hogy egyik pillanatban volt, másikban meg már nem. Megvárom, míg befejezi, addig meg szépen nézem. Imádom, ahogy eszik. Jóízűen, és úgy, mintha évekig nem kapott volna kaját. Én pedig közben felemelem a poharam, amiben a bor, van, és elviszem a hűtőhöz, majd a munka után megiszom, akkor is, ha egyedül teszem mindezt.
- Egyébként arra gondoltam, hogy ha ma este elment az utolsó páciensem, akkor lemehetnénk egyet sétálni, vagy esetleg ide ki fürdeni. Te úgyis mindig dolgozol, de nekem már szükségem van rá. Vagyis rád. Kérlek, ne törődj este a munkával. Hatkor végzek, hétig megvacsizunk, megengedem, hogy te készítsd el, és után menjünk ki valamerre. Kééérlek!
Elő a nőies bociszemeket, amiknek egy pasi se tud ellenállni, remélhetőleg Gabriel sem.
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Gabriel on Kedd Aug. 23, 2011 1:30 am

Miközben hozzálátok a pitéhez, csendben és türelmesen hallgatom végig a "papolását", ami azt foglalja magába, hogy nem igen szereti azt, ha a szüleit ócsárolom, még ha csak vicc is az egész és egy szavamat sem gondolom komolyan. Igaza van! Most az egyszer kénytelen vagyok igazat adni neki. A szülei jó fejek és megtanultak befogadni azzal a ténnyel együtt, hogy annak idején elég komoly problémáim voltak a drogokkal és alkohollal. Talán most az egyszer tényleg túl messzire mentem. El kéne már fogadnom azt, hogy nem mindenki érti, vagy de legalábbis nincs oda a gyerekes, cinikus poénjaimért.
-Bocs! Igazad van! - Kérek tőle őszintén bocsánatot azért, amit a szüleire mondtam.
Az utolsó korty hűtött, vörösbor is lecsúszik közben a torkomon és a sütemény is maradéktalanul elfogy. Számat megtörlöm a szalvétába -fel kell készítenem magam a szülei érkezésére, mert tudom, hogy előttük nem lenne túl illendő, ha a kézfejembe törölném a kaját a számról- és öntök a poharamba egy kis vizet.
-Jesszuskám! - Egy pillanatra kidüllednek a szemeim a takarítás szó hallatán.
-Igenis főnök asszony! - Engedelmeskedve mondom és még szalutálok is mint a katonák.
-Hogy is tudnék ellenállni ennek a szempárnak? - Rázom meg vigyorogva a fejem.
-Rendben! A ma esti program... vacsizunk, medencézünk, desszertezünk, borozgatunk aztán félrevonulunk a hálószobába ééés... - Nem hagyhattam ki. Különben is! Már vagy két hete annak, hogy a szex a munka miatt kimarad az életünkből.
avatar
Gabriel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Gébriel
Kor : 33

Hozzászólások száma : 39

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Júlia on Kedd Aug. 23, 2011 1:46 am

- Bocsánatkérés elfogadva.
Felelem neki kicsit megenyhülten, és csak nagyokat nézek, amikor hajlandó használni a kikészített szalvétát,hogy abba törölje bele a mancsát, meg a száját. Mintha beteg lenne, pedig tudom, hogy fizikailag semmi baja sincs. Akkor az agyára ment a munka? Azt is kétlem. Attól meg még jobban kidüllednek a szemeim, mikor egy szó nélkül tűri a takarítási beosztást. Jó, persze, meg szokta csinálni, és általában így, de azért a szalutálás még mindig kicsit erős. Aztán megkérem, hogy menjünk ma sétálni, meg csak egy picit tartsunk szabad keddet, mert régen beszélgettünk, meg csináltunk bármit is kettesben. A mondata végére viszont egy cseppet bűntudatom lesz.
- Ne haragudj szívem, de azt hiszem, pihenni fogunk. Tudod, vannak problémák, amik miatt nagyjából lehetetlen, amit most kérsz. De megígérem, hogy majd kárpótollak érte, rendben?
Igen, bűntudatom van, de ha egyszer nem lehet, akkor nem lehet, és nagyon jól tudom, hogy mire célozgat, a rózsaszín felhőt meg jobb most kiszúrni, mint esetleg veszekedésnek elébe nézni, amikor már ott tartanánk. Innentől viszont remélem, hogy megérti, és elfogadja. Majd lekötöm maximum mással a figyelmét.
- Tényleg ne haragudj, de mostanában nem érzem magam annyira jól. És nem egyrészt éppen a kritikus másfél hetemben vagyok, másrészt pedig talán kissé fáradt is vagyok.
Ahogy mostanában egyre többször, és egyre hosszabb ideig. Ne értem, hogy mi lehet a baj. De abban az egyben biztos lehet, hogy semmi sorsfordító nem történik velünk hamarosan.
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Gabriel on Kedd Aug. 23, 2011 2:25 am

-Helyes! - Bólintok egyet komolyan, és csak ezek után fordul meg igazán a fejemben az, hogy már megint bunkó voltam és, hogy megint nem tudom visszafogni magam. Túlságosan is őszinte és szókimondó vagyok. Miért érzem úgy, hogy ebből a viselkedésemből egy kicsit... lejjebb kéne faragni? Néha félek, hogy meddig fogja ezt Júlia elviselni, de ha már kimondta azt az "igent", akkor biztosan tudta, hogy milyen neveletlen és cinikus férfival lesz dolga az élete hátralévő részében. Szóval... csak elnézi mindezt nekem!
-Franc! - Csak ennyit fűzök hozzá a dologhoz és szemmel láthatólag egy cseppet még el is keseredek a szomorú tény hallatán. Hát... akkor még egy együttlét mentes hét következik. Hogy fogom én ezt kibírni? Te jó ég! Kínszenvedésben fognak eltelni a napjaim. Na, de sebaj! Türelem rózsát terem! Már egy egész virágos kertet tudhatok, akkor a magaménak...
-Jójó baby, semmi gond! - Nyúlok át az asztal fölött és simítom meg kézfejemmel az arcát.
-Nem lehet, hogy meg kéne nézettetned magad egy orvossal? Mostanában tényleg fáradékonyabb vagy és este is hamar elalszol én meg még ott papolok neked, mire észbe kapok, hogy te már rég alszol, ráadásul hátat fordítva nekem. - Mondom neki vigyorogva, hátha ezzel egy cseppet jobb kedvre deríthetem.
avatar
Gabriel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Gébriel
Kor : 33

Hozzászólások száma : 39

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Júlia on Kedd Aug. 23, 2011 2:38 am

Hihetetlen, mekkora mázlim van ezzel a pasival az oldalamon. Nemcsak, hogy elismeri ha téved, de még el is szégyelli magát, ahogy nézem. De ilyenkor olyan aranyos. olyan bociszemű lényhez lehetne hasonlítani, amikor ilyen. Meg lehet zabálni. Az meg még pluszban előny, hogy elfogadja azt, ami van, és nem erőltet rám semmit sem. Nekem is megvan az én szabadságom, és neki is megvan az ő szabadsága. És bár még alig pár hónapja mentem hozzá, ettől függetlenül nem bántam meg. Már hozzászoktam a csipkelődő megjegyzésekhez, és a folyamatos játékos cukkoláshoz, de a mostani tényleg már túlzás volt.
- Tényleg ne haragudj.
A gondolataim még mindig a mondata körül forognak, annak ellenére, hogy már rég témát váltottunk. Azt hiszem fel kéne egy kicsit éledni végre, mert hamarosan, úgy kettő körül megérkezik az első beszélgetőpartnerem. A kérdésére pedig nem felelek, a betegséget most hanyagolni szeretném, helyette inkább kérdéssel válaszolok.
- Kérsz kávét? Van friss lefőzve, és a délutáni munka előtt pont ideális lenne.
Egy puszit lehelek a kezére, ami talán még ott van az arcomnál, aztán már vonulok is félre, letéve a tányér mellé a szalvétát. Két lépéssel elérem a konyhabútort, és ott a kávéfőzőt, aminek az alsó tartályában lecsapódott gőz van a fekete ital felett. Odalépek mellé, leszedek két nagy bögrét, bele egy adag kávé, Gabrielnek másfél cukor, annak ellenére, hogy kettővel szereti, nekem meg egy, és neki még egy kevés tej. Úgyse veszi észre a fél cukor hiányt, és jó lesz, ha leszokik a túl édesről, már így is egy csomószor újra kellett csinálni a ruhatárát. Jó nem az, én szeretem, és nem bánom, ha felszed pár kilót, de nem is egészséges a sok szénhidrát. Viszont azért, hogy kárpótoljam, odadobok még a tálcára egy zacskó szőlőcukrot is, még otthon felpakoltam belőle, és már ott is termek az asztalnál, de ezúttal nem vele szemben, sokkal inkább az ölében. Most már úgyis csak pihenünk. És hoppá, ha már pihenés...
- Gyere, menjünk egy helyiséggel odébb, elvégre úgyis arra van kitalálva, hogy pihenjünk!
Húzom felfelé, meg biccentek a fejemmel az üveg fal felé, ami egy vizesblokkal van elválasztva a külvilágtól,és egy üvegfallal a nappalitól, meg a konyhától.
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Gabriel on Kedd Aug. 23, 2011 4:10 am

Megértő és boldog mosolyt villantok, amikor szinte térden csúszva kezd el a bocsánatomért esdekelni, amire tényleg nincs szükség, hiszen az imént is hangoztattam az álláspontomat. Megértettem azt, amit mondott és felfognia is sikerült a léket kapott agyamnak, tehát... nem haragszom, erről egyáltalán nem ő tehet és ezt ő is nagyon jól tudja, csak az a fránya lelkiismerete! Mostanában valahogy mindig felülkerekedik Júlián és ez roppantul aggasztó.
-Hogyne kérnék? - Válaszolok és mikor lehel egy puszit a kezemre, jól esően behunyom a szemeimet és figyelem ahogy elindul a konyhába a koffeinért, közbe persze -amikor már háttal van nekem- kihajolok az asztaltól és -akármennyire is pofátlanság, de végül is az én feleségem és mégis csak pasiból vagyok- formás, gömbölyű hátsóját kezdem el szemlélgetni. Rendben! Semmi nem változott. Percek kérdése csupán és már jön is a kávéval és a szőlőcukorral, pont úgy szorgoskodva, ahogy azt egy vérbeli háziasszony is szokta. Hagyom -és igazából nem is bánom- hogy kényelmesen helyet foglaljon a térdemen. Egyik kezemben a bögre, másik pedig a derekán. A derekán lévő kezemnek az ujját játékosan bebújtatom a pólója alá és az alatta lévő finom bőrön kezdek el vele körözgetni, miközben legurul az első korty kávé.
-Mi? Ja... el is felejtettem, hogy olyan is van. - Vallom be, és pillanatokkal később már a másik szobában vagyunk, ami tökéletes kilátást biztosít. Elvágódom a kanapén -a bögrét a dohányzóasztalra teszem- utána megfogom a kezét és lehúzom magamhoz, úgy, hogy az neki kényelmes legyen.
-Én azért mindenesetre szeretném, ha látna egy orvos is. - Jegyzem meg, és ha a közelemben ül -általában ez így szokott lenni- akkor egy hosszú puszit nyomok a fejére.
avatar
Gabriel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Gébriel
Kor : 33

Hozzászólások száma : 39

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Júlia on Kedd Aug. 23, 2011 4:41 am

Hát igen, lelkiismeretem mindig volt, és minden kis dolog eléggé megérintett. És ha nem is mutattam ki, de eléggé a lelkemre vettem mindent. De ezt Gabriel is tudja. Felemelkedek az asztaltól, és elindulok kávét csinálni, nem is veszem észre, amikor engem kezd sasolni. Sosem éltem vissza az adottságimmal, és nem hencegtem velük. Visszatérve viszont azért jól esik a közelsége, csak az, hogy ott van. Szinte meg is nyugodnék, amikor felvetem, hogy menjünk át a relax helyre, amit direkt a stresszes napok levezetésére készíttetünk. Amikor beérünk, én rögtön az órámra pislantok, és észreveszem, hogy már csak fél órám van, hogy Emily betegye a lábát, így kénytelen vagyok gyorsan lazítani, és ennyibe szegény Gábornak is bele kell férnie. Ritkán hívom így, de ez nekem a megszokott. Az én nemzeti nyelvem. Vagyis a felvett nyelvem. Mindig így hívtam, ha otthon voltunk. Leteszem a mellettünk lévő asztalra a bögrét, és hason fekve, félig rajta, félig mellette hajtom rá a fejemet a kulcscsontjára, és kezdek nagy levegőket venni, amitől sikerül lenyugodni.
- Majd valamelyik nap elintézem, úgyis mennem kell munkaügyben. Majd Felhívom Jessicát, hogy mi a teendő ilyenkor. Kérek időpontot, és bemegyek. Így rendben lesz?
Teszem fel neki a kérdést, és mosolyogva tűröm, ahogy a hajam közepére a szokásos pusziadag is rákerül. Cserébe pedig átölelem, ahogyan körbeérem, és már szinte félálomban ejtem ki a következő mondatom.
- Ha elaludnék, egy 20 perc múlva kelts fel! Nem akarom megváratni szegény lányt, oké?
És mintha csak ennyi kellett volna, már húzom is a lóbőrt, hacsak fel nem kelt.
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Gabriel on Kedd Aug. 23, 2011 9:50 am

Nyugodtan és aggodalmaskodás nélkül -elvégre is, miért lenne rá okom?- hagyom, hogy úgy helyezkedjen el az ölemben- félig fekve, félig ülve- ahogy az neki jelen pillanatban jól esik és kényelmes is. Én aztán nem fogom elzavarni! Nem vagyok olyan, hogy a kényelmet megvonjam a szeretett kis feleségemtől.
Annak rendje és módja szerint érkezik a hosszas, szeret teljes fejre puszi, utána már csak annyit teszek, hogy egyik kezemmel átkarolom a vállát, így közelebb vonva magamhoz, másik kezemet pedig a kanapé támláján fektetem végig, így pont elérek egy szőke tincset Júlia hajából, és kedvemre csavargathatom azt az ujjamra.
-Munkaügyben? Mi van már megint? - Nyögök fel elkeseredetten. Én mondom! Ő a nő a háznál és több gond van az ő melójával, mint az enyémmel.
-Úgy érted, hogy együtt megyünk, igaz? - Sandítok le rá, szemeimmel megcélozva az ő íriszeit.
-De mégis... mégis mit érzel? - Érdeklődöm félve. Egy kicsit talán még túl is reagálom a dolgot, viszont mikor kézhez kapom az utasítást, hogy ébresszem, ha elalszik és mikor választ már abszolút nem kapok, csak felsóhajtok, és nem mozdulok, nehogy felébresszem, kezemmel pedig áttérek az arcára, azt simogatva.
avatar
Gabriel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Gébriel
Kor : 33

Hozzászólások száma : 39

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Júlia on Kedd Aug. 23, 2011 10:05 am

Valahogy mindig megnyugtat, ha a hajammal játszik, ez alól a most sem kivétel. Lazán nyúlok el, már- már rajta, és nyugtatom meg, hogy be fogok menni majd orvoshoz, de ott is csak a munkát látja.
- Jaj, te még nem is tudod. Képzeld. Felhívtak a kórháztól, hogy sürgősen szükség lenne egy gyermekpszichológusra, mert az előzővel valami lett. Ne kérdezd, hogy micsoda, de a lényeg az, hogy munkát ajánlottak. Szinte kötetlen munkaidő, és itthon is tudom ugyanígy csinálni, ezen kívül pedig szinte itt van egy köpésre a mostani munkahelyemtől.
Vallom be neki, most kirészletezve, ha eddig nem tettem meg. És tényleg ma tudtam meg, pontosan a munkám kellős közepette, amíg a városban voltam, szóval teljesen elfelejtettem, mire hazaértem.
- Végülis jöhetsz te is, de a java időt azt akkor jócskán várakozással kell töltened, szóval majdnem egy napod kimarad a munkádban. És lehet, hogy nem is lesz olyan nagy kunszt. Alapvizsgálat, és majd kimutatja, hogy semmi gondom, csak elrontottam a gyomrom. Nagyon elrontottam a gyomrom.
Ásítok egyet, és már éppen aludni készülnék, mikor egy ásításom közepette érdeklődik. De rendes. Még most is tiszta nyugodt, és nem kezd ordibálni, hogy mér nem fejezem be a nyafogást. Na jó, ez tőle a megszokott, amit most csinál, és nem sírom azt az időt, amikor majd esetleg úgy lesz, de akkor is. Úgy érzem magam, mint a jelenlegi legszerencsésebb nő. Előbb felemelem a kezem, a jobbat, kitartom magamtól, és mint oly sokszor, megint megcsodálom a gyűrűmet, mintha még mindig nem hinném el. Aztán visszahúzom, kényelmesen elhelyezkedem, és eztán válaszolok.
- Csak a hasam görcsöl néha, és olyan, mintha összenyomnák, de semmi komolyabb.
Rázom meg enyhén a fejem, és még egyet muszáj ásítanom, közben pedig ketyeg az idő, és alig van negyed órám szunyálni egyet, mielőtt megérkezik Emily.
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Gabriel on Kedd Aug. 23, 2011 10:39 am

Közben belekezd a kisebb monológjába -ami úgy érzem, hogy megint hosszúra fog sikeredni és közben egy pillanatra sem nyithatom majd ki a számat- amit összeráncolt szemöldökökkel és folyton változó arckifejezéssel, mégis érdeklődve -legalábbis érdeklődést tanúsítva- na jó... amúgy tényleg érdekel, de komolyan!
Szóval... így hallgatom végig az egész információáradatot, közben, hogy valamivel szórakoztassam magam, egymás után csavargatom fel a szőke tincseket az ujjamra. Soha nem értettem ezt a pszichocicás izét, ezért most sem túl valószínű, hogy ezennel majd minden megvilágosodik előttem és a "Halleluja" című dal fog megszólalni, miközben arany színű konfettik hullanak rám az ünneplésem céljából.
-Szóval... haza fogod hozni a munkádat? - Igazából csak ennyi a lényeges információ és a még számomra is valamelyest felfogható az egészből.
-Nem lesz olyan nagy kunszt? Nem nagy kunszt? A drága feleségecském orvoshoz megy, mindenféle kivizsgálásra és ezt nevezed te nem nagy kunsztnak? - Továbbra is kihallatszódik az aggodalom a hangomból.
-És... milyen vizsgálatok lennének? - Nyelek egy nagyot, ám szám szinte azonnal mosolyra húzódik, amint megpillantom, hogy szinte elaléltan kezdi el nézegetni a gyűrűjét.
-K... komolynak hangzik. - Dadogom, aztán egy újabb nagy nyelés. Ezek után már csak sóhajtok és meghagyom neki azt a negyed órát az alvásra.


*** még aznap este, 7 óra körül***


A hálószoba tükör előtt állva végzem el az utolsó mozdulatokat, amik kizárólagosan is a nyakkendő kötéshez tartoznak. Hát... nem lett olyan profi, mint ahogy Julie is csinálta volna, de szerintem már attól is ki fog ugrani a bugyijából, hogy fehér ing van rajtam, sötétkék nyakkendővel és bár eléggé csálén, de a saját kezemmel lett megkötve. Igazából. Egészen meg vagyok elégedve a nyakkendő kötésemmel. Na még egy kis kölni, és már csukódik is be mögöttem a háló ajtaja. Irány tovább a konyha! Néha még most is hajlamos vagyok eltévedni ebbe a hatalmas vikillóba, pedig egy hónap alatt már gond nélkül megszokhattam volna. Nekem még sem sikerült. A konyhában már a jénai tálban várakozik a francia saláta arra, hogy az étkezőasztalra kerülhessen, a sütőben pedig ott illatozik a kisebb méretű sült csirke, aminek az elkészítéséhez csak egy délután állt a rendelkezésemre, de végül csak-csak sikerült. Hozzáteszem... borral van leöntve! Bár elviekben semmi szépérzékem nincs, azért igyekszem a legjobb tudásom szerint megteríteni az asztalt. Oh... a bort majd' elfelejtettem! Futólépésben sietek át a konyhába, hogy a hűtőből kivehessem az alkoholt és ezt is társíthassam az asztalra, aminek a közepén két, hosszú, vörös gyertya díszeleg, amiket egy öngyújtóval rögvest meg is gyújtok. A nappaliba még azért átsuhanok, hogy benyomhassak a hifibe valami lassú zenét, ami teljesen megfelelő lesz a vacsorához. Mikor viszont meghallom, hogy Júlia elköszön a páciensétől, lekapcsolom az étkezőben és konyhában a villanyt, így már csak a két szál gyertya az, ami ad egy kis fényt. Hátra vágott kezekkel állok türelmesen várakozva a széke mellett.
avatar
Gabriel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Gébriel
Kor : 33

Hozzászólások száma : 39

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Júlia on Kedd Aug. 23, 2011 11:06 am

Már szinte minden kérdése csak apró moraj a füleimben, így válaszolni nem igazán tudok rájuk, csak egy aha-t, vagy egy a-a-t. Értelmes megnyilvánulások, tőlem. A hosszabb, kifejtős kérdések már nem az én asztalom, és ahogy egyre süllyedek lejjebb, máris arra kell felébrednem, hogy rázza a vállamat, hogy ébresztő, mert bizony a munka az nem vár meg. Nem kelek fel rögtön, csak egy pár perc múlva, egy boldog mosoly is telepszik az arcomra, nemsokkal később pedig egy hálás csók marad az ajkain, aztán már állok is fel, kezemet nyújtva felé, és pillanatokon belül úgy érzem magam, mint aki tíz órát aludt egyhuzamban. De ez csak addig tart, míg kiérek a konyhába, ahol máris készül a meleg teám, mellé pár szem apró sütivel, hogy legyen egy kis energia. Megkínálom belőle édes szívem egyetlen mazsoláját is, aztán vagy eszik vagy nem, de miután bennem a tea, és pakolom el a cuccokat, máris megszólal a csengő. Gyorsan bevágok mindent a mosogatógépbe, elvégre ez már a mai világban alap, s rohanok oda, hogy ajtót nyithassak Emilynek, és a szüleinek. Aztán átveszem tőlük a kis csajt, és már mehetünk is, ugyanoda, ahol eddig voltam, de most a kanapé nem az én helyem lesz, hanem az övé. Beszélgetünk, és beszélgetünk, aztán eltelik egy óra, megérkezik a következő ember, aztán egy fél óra szünet, és megint jön valaki. Így megy ez este háromnegyed hétig, amikor is az utolsó embert is elkezdem kikísérni. Hosszú nap volt, de azt hiszem, megérte. És mindehhez az adott elég akaraterőt, hogy tudom, a mai este nem az a szokásos kedd este lesz, hogy vacsi, tus, és pihenés. Még szerencse, hogy szerencsétlen pácienseknek nem kell közvetlen a konyhán keresztül masírozniuk a szobához, hanem van egy kis folyosó, és le lehet azt a felét sötétíteni. Ahogy belépek a konyhába, mennyei illatok fogadnak, amik egyenesen az asztal mellől érkeznek már. A szemem tágra nyílik, és alig bírok bemenni oda, de aztán végül felcsillan a szemem, és máris ott vagyok mellette, a vállára támaszkodva.
- Megengeded, hogy átöltözzek, vagy mindenáron ebben az ócska darabban akarsz itt látni?
Valahogy automatikus a kérdés, és úgyis tudom a választ, de azért mégis. Ki tudja, milyen meglepetésekkel nem fog szolgálni még ma este. Ránézve viszont egy cseppet elmosolyodom, és a körmömet kezdem rágni, vagyis úgy tenni, ezzel leplezve, hogy nagyon aranyos abban a félrekötött nyakkendőben. De nem, most kibírom a kritika, és a minden helyére igazító viselkedésem nélkül, és megfogadom, hogy azt teszem, amit mondani fog, elvégre eléggé megerőltette magát, csak azért, mert ezt kértem tőle. Hát nem tüneményes?
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Gabriel on Kedd Aug. 23, 2011 11:43 am

Az utolsó zaj amit meghallok, nem más, mint a bejárati ajtónak a jól hallható csukódása és Júlia, a végletekig kedves hangja, amint bájosan útjára bocsájtja az utolsó páciensét is. Elég kimerítő munka lehet ez! És még én panaszkodom állandóan, hogy milyen nehéz írónak lenni, habár... az sem egy könnyű feladat, mint ahogy azt a legtöbb ember gondolná. Pontról pontra minden egyes kis részletet fel kell vázolni, le kell írni és... nem! Most, ezen az estén semmiképp nem lesz a munkáé a főszerep! Csak sikerüljön kivernem a fejemből!
Mikor az első viasz csepp leflyik a gyertyán, meghallom a közelgő lépteit, aztán hallom a hangjából kiérződő meglepettséget. Annyira édes ilyenkor!
-A fenéket! - Jelentem ki, majd a gyertyafényénél a karórámra pillantok.
-Már így is késtél... ömm... kerek három percet. Hát szabad így megvárakoztatni az uradat? - Igyekszem újabb poént űzni a dologból, de hamar rá kell jönnöm, hogy ez ma nem az az este lesz ahol ez megengedett.
-Inkább ülj le! - Kacsintok rá és húzom ki neki a széket, aztán ha leült rá akkor már vágom is fel a csirkét, ám szedni már nem akarok én helyette, hiszen nem tudom, hogy melyik része az, amit most szívesen enne. A bor is persze kibontásra kerül, töltök mind a kettőnk poharába, aztán elé tolom a salátás tálat én magam pedig addig leülök és a húsból kezdek válogatni magamnak a tányéromra. Csak is akkor emelem koccintásra a poharamat, ha már az ő tányérjában is ott lapul a kívánt étel.
-Egészségedre! - Mondom ki végül, aztán hozzá látok a vacsorához. A villát már éppen emelem a számhoz az első falattal amikor megszólalok...
-Ömmm... lehet, hogy tényleg nem ártana egy villany legalább addig ameddig eszünk? Csak, mert... - Szemeimmel megkeresem a villámon lévő falatot.
- ... csak mert nem biztos, hogy sikerül beletalálnom a számba.
avatar
Gabriel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Gébriel
Kor : 33

Hozzászólások száma : 39

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Júlia on Kedd Aug. 23, 2011 11:54 am

Miért nem lep meg, hogy engem nem enged átöltözni, ő meg makulátlan ruhában áll ott a székem mellett. Ejha már, ez nem jó így, de ahogy gondolja. Ez az ő estéje is, nemcsak az enyém. A kihúzott székre csak rápillantok, aztán, hogy ne dühítsem fel, már le is csücsülök, majd körbenézek, és csak akkor veszem észre az apróbb részleteket is. Mindenre gondolt. Már csöpög a viasz a gyertyáról, és még le is szid, amit úgysem veszek komolyan, ilyenkor olyan hülye tud lenni, de csakis a jó értelemben hülye. Csak vigyorgok, mint a tejbetök, mikor felvágja a husit, elém nyújtja a salátás tányért, aztán veszek belőle, meg ha végzett, akkor a főételből is, és más dolgom már nincs is, mint koccintani.
- A tiédre!
Emelem poharam, s kortyolok bele a pont nekem való ízű italba, aztán leteszem az asztalra, és már éppen állnék neki, mikor nevetés fog el. Fény, csak azért, hogy enni tudjunk. Mintha azt hallanám, hogy gyújtsunk fényt, mert egy almát szeretnék megenni. Ez már ösztönös ebben a korban, de az, ahogyan kéri, ez mégis kicsit visszafog, így csak nevetek, nem vihogok. Aztán odahúzom mellé a széket, szóval az asztalfőhöz, miközben ő ott marad, ahol volt, és akkor álljunk neki az evésnek. A villámon már ott egy falat, de nem magam felé irányítva, hanem felé. Ha enni nem tud, majd megetetjük. Mint türelmes anyuka a kisfiával.
- Nyisd ki szépen a szád!
Adom ki neki az utasítást, az álla alá teszem a tenyerem, nehogy lepottyanjon, aztán ha sikerült megennie, akkor magamat is megjutalmazom egy falattal. Omlós, meleg, puha, és ízletes. Nem hiányzik már innen semmi sem.
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Gabriel on Kedd Aug. 23, 2011 11:34 pm

Lehetséges lenne, hogy túl lelkes voltam akkor, amikor elhatároztam, hogy ízig-vérig romantikus leszek ma és meglepem egy... szó szerint gyertyafényes vacsorával Júliát? Kicsit kezdem úgy érezni magam, mint amikor elmegy az áram és ülsz a gyertya mellett, arra várva, hogy mikor kapcsolják már végre vissza. Lehet, hogy nem is olyan romantikus ez az egész, mint amilyennek gondoltam? Egyáltalán... ki volt az a megvesztegetett idióta aki kitalálta a romantikus, gyertyafényes vacsorát? És kik azok az elmebeteg pasik akik ilyennel akarnak örömet okozni a nőjüknek? Hát én!
-Ne nevess! Ez komoly! Mi van, ha leesik a falat a villáról, nem veszem észre és beleszúrom a villát a... a számba? - Morbid és nem pont étkezéshez illő megjegyzést olvashattunk. Köszönjük tisztelt figyelmüket!
-Na, nem bánom! De vigyázz azzal a villával! - Szólítom fel rá és már nyitom is a számat, hosszas "áááá" hangot kiadva, jelezve ezzel, hogy készen állok az első falatra.
-Te... ennek nem fordítva kéne lennie? - Kérdezem, persze teli-szájjal, mert hogy máshogy? Aztán ha sikerül lenyelnem a falatot, akkor máris "kergetni" kezdek egy húsdarabkát a villámmal a tányéron, egészen addig ameddig az meg nem adja magát és már nyújtom is át az asztal fölött, hogy Julie megehesse.
-Egyébként meg... jó fej dolog volt az ősöktől, hogy megvették ezt a kis kérót! - Jegyzem meg közben. És bár a vacsora így egy kicsit lassan halad, de végül mégis csak a végéhez érünk. Én legalábbis. Ameddig Júliára várok, hogy leküzdje az utolsó falatokat is -már ha ez eddig nem történt volna meg- lelöttyintem a poharamba maradt vörösbort és jól lakottan dőlök hátra a széken, nem túl elegánsan meglazítgatva a nyakkendőmet.
-Kezdem átérezni a sör hasú palik helyzetét! - Fújok egyet, megütögetve az egyébként pont ideális méretekkel rendelkező hasamat.
-Mit szólnál ahhoz ha kicsit lemozognánk a vacsorát? - Nézek rá ravaszságot tükröző képpel, aztán felállok, illedelmesen a székéhez megyek és a kezemet nyújtom felé.
-Szabad egy táncra hölgyem? - És még meg is hajolok. Lehidalok, hogy milyen udvarias vagyok! Ha elfogadja a kezem, akkor egyenesen a nappali felé vezetem, ahonnan szól az andalító zene, és színes gyertyák adják a hangulatfényt, na meg egy-két füstölő is megvan gyújtva. Kezemet a derekára teszem, másikat az egyik kezébe kulcsolom, aztán ha megvan a tökéletes testhelyzet, lassúzni kezdek vele, hacsak nincs semmiféle ellenvetése.
avatar
Gabriel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Gébriel
Kor : 33

Hozzászólások száma : 39

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Júlia on Szer. Aug. 24, 2011 12:57 am

Na persze, felszúrja magát majd egy villára, és abba hal majd bele. Ez esélytelen, hiszen nem engedném. Nevetnem kell rajta, így jóízű kuncogással vacsizok tovább, meg fejrázással, miközben lassan eszegeti le a villámról a husit, meg a salátát.
- Egyébként meg nem kéne. Most kivételesen nem.
Válaszolok nagy sokára a feltett kérdésre, és meg is rázom a fejem, majd jön az én adagom, és innentől nem szólok semmit, egészen addig míg az utolsó falat el nem fogy a tányéromról. Egyet egyet tőle is kapok, de javarészt sikerül a sajátomat betermelni, aztán meg csak bólogatni, mikor a lakáshoz jutásnál megdicséri a szülőket, amit nagyon jól tesz. Erről pedig eszembe jut a vérszerinti anyám, akit keresek. Persze nem lankad le a figyelmem, se a hangulatom, csak egy röpke pillanatra felrémlik bennem, hogy milyen lehet, hogy nézhet ki, és milyen lehet vele lenni. A gondolataimból a kortyolás repít ki, amire nekem is erős késztetésem van, hogy igyak. Most már lehet.
- Drágám, te tőlük igen messze állsz.
Kacagok fel vidáman, de azért aranyos, hogy így áll magához. Tuti nem kell aggódnom amiatt, hogy egyszer akkora pocakja lesz, mint azoknak az illetőknek. Csak kortyolgatok, miközben a tányérom már üres, de csak nagyokat nézek, mikor a mozgás alatt a táncot érti. Ez meglepett. Igen, megbeszéltük, hogy kimegyünk majd sétálni, vagy úszni, sőt arra kifejezetten emlékszem, hogy arról volt szó, de táncról nem.
- Menjünk!
Virul fel mégis az arcom, és rögtön nyúlok a keze felé, hogy felsegíthessen, és pár lépés után átadhassam magam neki, meg a kellemes zenének. Most már tudom, miért szeretek vele lenni annyit. Keményen dolgozik, ha kell, tud komoly is lenni, de közben olyan gyerekes, mint én, meghallgat, ha arra van szükségem, romantikus, de csak amennyire kell, és még udvarias is. Kell ennél több?
- Szeretlek.
Mindezt hozzábújva, és igen, nyugalomban, és egy szemernyi hazugság nélkül.
- És ha már testmozgás. Mit szólsz majd ezután egy éjszakai úszáshoz? Úgysem használtuk még azt a hatalmas medencét, és valamikor el kéne kezdeni.
Hangom a végén már cserfes, és valljuk be, már annyira szeretném, ha megláthatná az új fürdőruhát, amit a minap vettem. De erről nem kell egyelőre tudnia.
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Gabriel on Szer. Aug. 24, 2011 9:07 am

Ameddig még az étkezőben ücsörögtünk, és jóllakottan hátradőlve, a hasamon dobolva a két kezemmel, arra vártam, hogy Júlia is befejezze, "kézhez" kaptam tőle egy mondatot, ami meglehetősen növelve pár számmal az egómat és segített abban is, hogy az önbizalmam is magasabbra szárnyaljon. Igaz, sokat dicsérjük egymást általában -és ezeket mind komolyan is gondoljuk- azért mégis csak jól eset, hogy azt mondta, hogy nem vagyok olyan, mint a sörhasú pacákok.
-Huh... máris jobban érzem magam! - Sóhajtottam, úgy, ahogy azt egy megkönnyebbült ember is szokta, aztán persze nem takargattam továbbra sem a pajkos vigyoromat és a hasamon való dobolással sem hagytam fel.
Most viszont minden... más lett hirtelen.
Itt állunk a gyertyákkal megvilágított, félhomály fedte nappali közepén és úgy lassúzunk, ahogy legutóbb ezt talán az esküvőnkön is tettük. Most valamiért mindez sokkal meghittebb, mint akkor, azon a napon volt, ami eddigi életünk legcsodálatosabb napja volt mind a kettőnk számára. Most nem figyelnek minket kíváncsi szemek, nincs zajongás, a zene is halk és andalító. Élvezem, hogy testünk egymáshoz simul.
-Hmm... tudom. - Morgom a hajába, aztán próbálok lenézni, egyenesen a szemeibe.
-Na jó... nem bánom! Én is téged! - És bár megint elkomolytalankodtam, mégis érezhető volt hangomból, hogy az "én is téged" mondatom őszinte.
-Rohanunk... azonnal... - Ekkor már a nyakánál járnak ajkaim és aprócska puszik között nyögöm ki ezt a két szót a bőrére lehelve, közbe persze a ritmust sem sikerült eltévesztenem.
avatar
Gabriel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Gébriel
Kor : 33

Hozzászólások száma : 39

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Júlia on Szer. Aug. 24, 2011 9:25 am

Hát nem hiszem annyira, hogy túlzottan kéne neki az önbizalom növelés, de ma még ezt is megkapja tőlem. Csak mert. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy jól érzi magát.
Azon gondolkoztam, hogy kéne írnom egy pszichológiai könyvet azzal a címmel, hogy: "A gyertyafény gyógyító hatásai". Vagy valami hasonló. Máris sokkal jobban érzem magam én is, meg láthatóan ő is. És azt se hagyjuk ki, hogy megőrjít, ahogy odabújik, mint egy kisgyermek, pedig jóval magasabb, és erősebb, mint én. A meghitt pillanatok egyikében jön nekem is a számra a bűvös kulcsszó, amit viszont most nem úgy kapok vissza, ahogy szeretném, de legalább tudom, hogy a vicces énje még mindig ott szunnyad benne. El is nevetem maga egy kicsit, mert hihetetlen azért, hogy egy felnőtt ember nem tud normálisan megkomolyodni. Bár pont én beszélek? Hiszen ugyanolyan vagyok, mint ő.
- Még szerencse.
Teszem aztán hozzá, egészen addig vigyorogva, míg nem kezdek beszélni a beígért úszásról. meleg, lazító víz, kényelem. Mennék is rögtön, ha nem érezném azt, hogy össze fogok esni előtte, és ezt nem röstellem a tudomására hozni.
- Drága. Akkor most választhatsz. Viszel a két kezedben, mert összerogynak a lábaim, vagy befejezed, akármennyire nem szeretném, és megengeded, hogy a lábamon távozzak a szobánkig, és átvehessen ezt a göncöt a kényelmesre. Te döntesz.
Emelem meg egy picit a fejét, csak annyira, hogy bele tudjak nézni a szemeibe, és így egyik kezemmel elengedve a nyakát, a szemem csillog, mint a gyémánt, ha napfény éri, megannyi érzelemmel, és gondolattal dúsítva, míg a két lábam tényleg enyhén remeg.
avatar
Júlia
Boszorka
Boszorka

Kor : 32

Hozzászólások száma : 36

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Gabriel on Szer. Aug. 24, 2011 10:24 am

Egy puszi az egyik, egy a másik oldalra. Így haladok lejjebb, érdekesmód, váltogatva mindig a jobb és a bal oldalt. Fura... mintha csak attól félnék, hogy az egyik többet kap, mint a másik, így a féltékeny fél felfog lázadni ellenem és...
Áh... a munka... már megint. Túl élénk a fantáziám, ami jó, ha kreatív író akarok lenni, de egyébként meg pocsék érzés, hogy minden kis dolgot túl reagálok és valótlan elképzeléseim támadnak róluk.
Ha tehetném, elektrosokkóltatnám az agyam, bár... annak is megvannak a maga hátulütői, mint például... nem tudnám, hogy Julie ki. Mindegy! Nincs idő most ilyeneken dilemmázni, ugyanis számmal már valahol a kulcscsontját környékezem, persze csak ha elég lenge és kivágott a fölsője ahhoz, hogy azt a részt még ne takarhassa.
-Várj! Had találjam ki, hogy mit szeretnél! - Emelem fel a mutatóujjamat, mint amikor kérünk egy perc türelmet, aztán felemelem a fejem, félig felvont szemöldökkel a szemeibe nézek, komor ábrázatot tettetve, aztán arcvonásaim hirtelen váltanak át a ravaszba és már nyúlok is a térdhajlatához és hátához, hogy könnyedén felkaphassam, aztán, még így, ameddig ölbe van, egy gyors csók az ajkaira, utána pedig szinte futólépésben indulok meg vele a háló felé, ahol ahelyett, hogy a földre helyezném, egyenesen az ágyig cipelem, ledöntve a párnák közé, én magam pedig fölé magasodok, megtámaszkodva a feje mellett.
-Hagy még egy kis időt, hogy rendesen megemésztődjön a... kaja... - Nem hajolok közelebb, egyszerűen csak kisimítok egy rózsaszín tincset az arcából, és így nézek a szemeibe.
avatar
Gabriel
Boszorka
Boszorka

Titulus : Gébriel
Kor : 33

Hozzászólások száma : 39

Vissza az elejére Go down

Re: Brightmore rezidencia

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.